Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

A világegyetem, amelyben csupán kegyetlen istenek és csúszómászó férgek léteznek, sem nem tragikus, sem nem abszurd. Abszurddá Prométheusz ajándékai tették: az értelem és a vak remény. Az ember hívó szavára a világ esztelen csöndje a válasz: - írja Camus - ebből az ellentétből születik az abszurd. Ez az, amit nem szabad elfelejteni. Ebbe kell megkapaszkodni, mert egész életre szóló következménye lehet. Irracionalitás, az ember sóvárgása, s a kettejük párbeszédéből születő abszurd -ez a három szereplője a drámának, amely oly logikusan fog végződni, amilyen logikára a lét képes. (303)

Prométheusz az első abszurd hős, az első, aki szembeszállt a világ „fent”-re és „lent”-re való kettéosztásával, és az embereket az istenekhez tette hasonlóvá, majd azt a hiú reményt adományozta nekik, hogy majd ők is saját képükre formálhatják az isteneket. Csak annyit lehet mondató - írja Camus a Sziszüphosz mítoszában - hogy a világ önmagában nem ésszerű. Az az ellentét abszurd benne, amely az irracionalitás és az ember legmélyéből fakadó féktelen világosságvágya között feszül. Az abszurd egyaránt függ az embertől és a világtól. (298)

A Kaukázus tetején, a sziklához láncolt Prométheusz állandó választásra van kényszerítve. Ismeri a jövőt, figyelmeztetheti Zeuszt, és elárulhatja annak a nőnek a nevét, aki majd „apjánál erősebb fiút” szül neki. De Prométheusz hallgat és visszautasítja a világgal kötött kompromisszumot. Prométheusz abszurd hős. Az abszurdnak csak akkor van értelme - írja Camus -, ha nem fogadjuk el. (306)

A jelent A le láncolt Prométheuszban a gyötrelem és a hiú reménykedés tölti ki. Úgy tűnik, hogy ez az egyetlen emberi időszámítás. Kafka második interpretációja szerint - az első a hagyományos értelmezés - Prométheusz egyre jobban odatapad a sziklához, és végül maga is sziklává változik. De az emberi szenvedés időtartama sem határtalan. Kafka harmadik és negyedik értelmezésében Prométheuszról a sasok és az istenek megfeledkeznek. Gyötrelmeit mindenki megunta, még ő maga is. Megfeledkeztek róla. Az emberi időszámítás elveszti jelentőségét az istenek világában. Az abszurd világában - úja Camus - az élet vagy valamely idea úgy mérhető le, hogy mennyire meddő. A Prométheuszról szóló legendában egyedül a hegyek maradtak meg.

* Camus: Sziszüphosz mítosza. Bp., 1992. Fordította Vargyas Zoltán.

115