Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

30. Hogy miként mutatták be az öngyilkosság jelenetét, nem tudjuk. Az értelmezők egy része feltételezi, hogy a Kóros távozása után cserélték a festett paravánokat, melyeken „távol eső helyen” ábrázoltákasátort. Ez azonban egyáltalán nembizonyos, legalábbis ami aszophoklészi időket illeti. Az illuzionisztikusan festett díszletek legkorábban az i.e. IV. sz.-ban jelentek meg, bár ezsem egészen bizonyos. Mindenesetrea nézőknek meg kellett mutatni, hogyan hull kardjába Aiasz, ami a tragédia kulminációs pontjának tekinthető. Eztajeleneteti.e. VI. sz.-tól kezdődően számtalanszor ábrázolták festett vázákon és örökítették meg szobrokon, ezért kétségkívül a jelenet grafikai teátralitása hatással voltSzophoklész képzeletére.

Beazley (id. mű, 20.) azt úja: „Exekiász másik remekműve, a bolognai amfora, ez esetben nem szignált (...) A festő témája Aiasz halálaf...) Aiasz halála elég gyakran jelenik meg azarchaikus művészetben: Aiasz vagy magába döfi kardját vagy beleesik kardjába. Exekiásznál - és itt ő az egyetlen, aki nem a halott hőst ábrázolja és nem is a halál pillanatát, hanem az előkészületet erre a végső aktusra - Aiasz, elhatározása után gondosan földbe ássa-erősíti a kardot. Mögötte egy pálmafa, előtte fegyverzete: a sisak, a dárda és híres paj zsa. Az arcán a szenvedés barázdái láthatók.”

Még jellegzetesebb az a kis bronzszobor a korai klasszikus időszakból, amely jelenleg a firenzei Régészeti Múzeumban található (Gisela M. A. Richter, The Sculpture and Sculptors of the Greeks, New Haven, 1970.) 43. és 133,134. repr. Aiasz a kardba dőlése pillanatában van megjelenítve. Balkezében fogja a kardot a földnek támasztott fogantyújánál egy kicsit feljebb. A kard rövid, és élével baloldalt van fordítva'a szív felé. Aiasz bal lába behajlított, a teste előre dől, még egy pillanat és akard átdöfi atestét. Felemelt jobb keze nyitott - szinte abúcsút intő gesztus. Aiasz maga elé néz, meztelen, és csak nehéz, toliban végződő sisakja fedi fejét Szophoklész tragédiájában Tekmésszaanézők szeme láttára letakarja Aiasz meztelen testét. (916).

Aiasz öngyilkosságának legmegrázóbb ábrázolását azon a Hiérón alia foce del Sole-i metopén láthatjuk, melyet jelenleg a paestumi Museo Nazionale őriz. Ezen Aiasz kőbe faragott profil ábrázolásban tuskó, núnt egy medve, feje és nyaka mintha egyenesen atestéből nőne ki. A földnek támasztott kard a hasfal magasságában mélyen átdöfte testét. Aiasz szinte négykézláb áll, feje lelóg, a rövidnek tűnő kéz érinti a földet, a harcos masszív feneke az enyhén megroggyant lábon a világ felé emelkedik.Aiaszezenametopénszenvedések közepette kiöregedettállatkénthaldoklik.

Peter Amott, GreekScenic Conventions in the Fifth Century B.C. Oxford, 1962. azt feltételezi, hogy az öngyilkosság jelenete a főajtóban zajlott le, mely mögött az Aiaszt alakító színész b új t e 1. Ily módon azonban szükségtelen lett volna az ekkyklema használata ahhoz, hogy a holttestet elvigyék aszínpadmögé(131-133).Ezamegoldás is sok kétséget támaszt; aszínész az utolsó pillanatban kellett hogy kardot ragadjon, s az ajtó mögé bújjon, amely becsukódott utána. A feszültség azonban így odavész, az effektus pedig inkább humorosra hangolódik. Elgondolkoztató azonban Szholiászta kommentárja a 864. vershez, melyet Amott idéz: „Rájövünk, hogy kardjába hull, és a színésznek nagy erővel kellett rendelkeznie, hogy a nézőket meggyőzze erről, amint rendelkezett is ilyen erővel a zaküntoszi Tümoteusz, akiről azt mesélik, hogy úgyjátszottaajelenetet, hogy elállt anézők lélegzete.”

110