Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
Király Nina: Előszó. Jan Kott avagy az esszéírás művészete
nek majd egy hónapon vagy hat héten át. Amikor írok, az ítéleteikbe szólok bele, valami olyasmibe, ami igazából egy történet, amelynek helye és dátuma volt (...), történt valami, amit meg kell fejteni, le kell jegyezni, ki kell emelni. Ez az oka annak, hogy szívesebben írok színházról, mint könyvekről. Egy játékban veszek részt, avagy csak azt hiszem, hogy részt veszek (...). Különösen az érdekes, ami a színház körül folyik. Ez jellegzetesen lengyel jelenség: összefonódik politika és didaktika, „novemberi éj”-ek*és Übü király, a szabadság nyolcadik napja, a mennyegzők, Witkacy, a nézőtéri szervezők és az idős urak látogatásai. Úgy gondolom, mindenekelőtt ezt kell ismernie a kritikusnak. A valóságban a recenzens fotelje a piactéren áll, nem pedig a nézőtér harmadik vagy ötödik sorában.” Jan Kott valóban az a kritikus, akinek a fotelja ott áll a piactéren, egy ember, aki akar is és képes is beavatkozni a közösség ügyeibe. „Színházról írni” - ezt a szenvedélyét számos kötete bizonyítja. Kott elmondhatná magáról - a hozzá lélekben közelálló - Camus szavaival: „Nagyon szeretek színházban lenni, mert igazán ott vagyok boldog.”. Kott irodalmi fordításai is a színházelmélettel vagy a drámával kapcsolatosak. Már 1950-ben lefordította Diderot SzínészparadoxonjíU Sartre és Ionesco drámáit. Prózában fordította le Moliére A mizantróp című komédiáját. Az Egyesült Államokban - mivel a drámaszakon tanított - lehetősége nyílt önálló rendezői tehetségének kibontakoztatására is. San Franciscóban megrendezte Witkiewicz Az őrült és az apáca c. drámáját és MroZek Bűbájos éjét, a New York-i Stony Brook egyetemen Hamlet-gyakorlatokat rendezett. Euripidész Oreszteszét a Berkeley egyetemi színpadra alkalmazta. Ez éppen a vietnami háború idején történt. A díszletek a Fehér Házat ábrázolták, amit a nagy forradalom végén felgyújtanak. A kórus az anarchia dicséretét énekelte. Az eredmény szomorú volt - nem hosszabbították meg Kott egyetemi szerződését. Tulajdonképpen nem tudott Amerikában asszimilálódni, és az amerikai színház sem kötötte le; egyre erősebben vonzódott Lengyelországhoz, a lengyel élményeihez, a lengyel színházhoz, mert leginkább a színházról szeret írni, mint odaadó és megértő néző, mint ironikus és pártatlan recenzens avagy bölcs és tudálékos filológus és elméletíró. 1933 óta jelentek meg kritikái. 1949-1953 között Wroclaw színházi életét kísérte figyelemmel, 1953-62-ben pedig külön színházi rovatot vezetett Jak wam si? podoba (Ahogy tetszik) címmel. * Stanislaw Wyspianski: Drámák. (Novemberiéj-Noc listopadowa). Bp., 1989.191-335. Fordította Spiró György. 10
