Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
JEGYZETEK 1. Ld.: Bemard M.W.Knox, The Heroic Temper: Studies in Sophoclean Tragedy. Berkeley, 1964. 2.:, .Aiszkhülosz hét drámájában, melyek ránk maradtak, nincsen egyetlen egy öngyilkosság sem (bár az Oltalomkeresők fenyegetnek öngyilkossággal, Aiasz pedig az egyik elveszett darabban kétségkívül öngyilkosságot követett el), Euripidész ismert drámáiban négy öngyilkosság fordul elő, de Szophoklész hét tragédiájában nem több és nem kevesebb mint hat öngyilkosság történik : Aiasz, Antigoné, Haimón, Eurüdiké, Déianeira, Iokaszté - és hozzá kell tenni azt, hogy Philoktétész a színpadon próbálkozik az öngyilkossággal és Oidiposz tyrannos kardot követel, hogy megölhesse magát, az Oidipusz Kolónoszban pedig a hős rimánkodik a halálért mindjárt az első jelenetben...” Kiegészíthetjük e felsorolást: Héraklész a Trakhiszi nőkben esdekel, hogy vessenek végetaszenvedéseinek és követeli fiától, hogy élve égess ék el amáglyán. 2. Aiasz ttöbbféleképpen szokták írni: Aiasz (Homérosznál) vagy Aiax. 3. Podaleiriosz, Aszklépiosz fia, aki orvosként vett részt a trójai háborúban „elsőként állapította meg diagnózisában Aiasz őrültségét csillogó szemei láttán”, ami a zavarodottság jelének számított. (RobertGraves: Görög mítoszok. Bp., 1970.165 f,618.) 4. Northrop Frye, Fools of Time: Studies in Shakespearean Tragedy. Toronto, 1967., 81-82. Az „el nem temetett holttest, ez a «kutyák és madarak lakomája», ahogy Homérosz mondja - bomlik az idő múlásával: a temetés, akár aszimbolikus is, az az igazi halál avagy az időtől való szabadulás. A halál-témának ez a dimenziója még ha diszkréten is, de kitapinthatóan jelenik meg Antigonéban. Természetesen van még árny, amely az alvilágban marad, és amely újból és újból megéli az ellenségeskedés és abosszúvágy érzéseit” 5. William Sale, Achilles and Heroic Values, - „Árion”, vol. II, nr 3 (autumn 1963), 89.:, A központi fogalom - ngéras, abecsület értéke, tárgy - anyagi vagy megszemélyesített amellyel a közösség jutalmazzameg tagjait mar été jeléül, mely ahőskorban a tökéletes harcművészet birtoklását jelentette - akár kardról, akár dárdáról vagy pajzsról volt szó. Bríszéisz, Akhilleusz kedvese, volt az ő gérasn, különleges jutalma: bátorságának elismerése és szimbóluma... Mivel ngéras a közösség által adományozott kitüntetés volt (...) az a társadalmi rang (status) szimbóluma is volt egyben, a timé pedig - a becsület jele. Amikor Agamemnón elvette Akhilleusztól annak gérasüt, Bríszéiszt, a legrosszabb dolgok egyikét követte el, megkérdőjelezte az értékrend alapjait ahősi világban." V.ö.: M I. Finley, TheWorldof Odysseus. New York, 1954., 125-129. 6. Cedric H. Whitman, Sophocles: A Study of Heroic Humanism. Cambridge, Mass. 1951. 64.: , Aiasz atragikus hős első teljes portréjaaz európai irodalomban, és nem véletlen, hogy mindketten, - ő is és Akhilleusz is - mint első epikai hősök, ugyanabba a szituációba kerülnek. Mind a ketten egyre inkább magukra maradnak az elorzott becsületük visszaállításáért folytatott harcukban.” 7. Walter Kaufmann, Tragedy and Philosophy. New York, 1968.218.: ,A Trakhiszi nőkben és a Philoktétészben alávagyunk vetve egyszerre ahéraklészi és philoktétészi szenvedések leírásának. 105
