Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"
Aznap délután, amint a vonat kigördült a pályaudvarról, Aranka odafordult anyámhoz:- Néni kérem, ahogy a tanár úr felszállt erre a vonatra, Reinhardt-színész lett. Alá fogja írni a szerződést! És Aranka kisasszonynak igaza volt. [...] Úgy jöttem Berlinbe, hogy személyesen és civilizáltan fogom a nagy Reinhardtnak megmagyarázni, hogy nem lehetek és nem leszek német színész, és ez megrendíthetetlen elhatározásom. De ahogy újra a nagy varázsló bűvkörébe kerültem, megint legyengült az ellenállási képességem, és koncesszióval ugyan, de aláírtam a szerződést. Hazafelé a vonaton azt magyarázgattam magamnak, hogy be jó az a záradék, hogy "ha a Nemzeti elenged", mert hiszen ki van zárva, hogy Somló hajlandó legyen az én szerződésemet felbontani. Csalódtam! Minden nehézség nélkül előbb fizetés nélküli szabadságot adott tanulmányút címén, majd utána beleegyezett a szerződésem felbontásába. Jogerőssé vált a reinhardti szerződés! Nagyon reméltem, hogy Marcus Antonius szerepében fogok Berlinben bemutatkozni, de Reinhardt július 1-jei levelében közölte velem, hogy ő hosszas gondolkodás után, mégis Rómeó mellett döntött. Deutsches Theater zu Berlin den 1. Juli 1907 Direktion: Max Reinhardt Mein lieber Beregi, Ich freue mich sehr, dass Sie mir nochmals in einem Briefe Ihren festen Entschluss bestätigen, wenngleich ich nach Abschluss unseres Vertrages ja keinen Grund mehr hatte, an den Emst der nun vollzogenem Verbindung zwischen uns irgendwie zu zweifeln. Aber ich ersehe jedenfalls aus Ihrem Briefe mit lebhafter Genugtuung, 92
