Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"
udvariasan utalt a hiányosságokra: "Az este tagadhatatlanul bővelkedett izgalmakban, képi szépségben, érdekes színpadi megoldásokban és erős benyomásokban, a néző mégsem nyert az egészről valamely egységesen erős és tiszta benyomást." 46 A közönség mégis pozitívan fogadta az előadást: az Oidipusz királyi tizenhétszer játszották, tizenháromszor a cirkuszban, és mikor hűvösre fordult az idő, a Magyar Színházban. Ez a produkció volt az első előadás, amely felkeltette az érdeklődést Magyarországon a tömegszínjátszás iránt, és ezzel előfutára lett a későbbi szabadtéri előadásoknak. Az 1912-es vendégszereplés alkalmával csak négy darab került bemutatásra: Gozzi Turandot, Hofmannsthal Akárki, Hebbel Gyges gyűrűje és Nansen: Szerencsés házassága. A sort a Turandot nyitotta meg a Vígszínházban április 21-én. Mozgalmasságának, pompás díszleteinek és jelmezeinek köszönhetően jellegzetes reinhardti produkció volt - éppen ebben különbözőt a korabeli magyar előadásoktól így nagy hatással volt a magyar nézőközönségre. "Gozzi szimbolikus mesejátéka, amelyet Schiller is igyekezett meghódítani a német színpad számára, most Carl Vollmoeller tetszetős verseiben jelenik meg előttünk, régi és új, jő és kevésbé jó tréfákkal és trükkökkel átszőve, a commedia dell’arte rögtönzéseinek stílusában, teljesen komolytalan, ironikus csengésre hangolva. Ebben a forgatagos álarcos játékban a rendező gondosan kerül minden emberábrázolásra való utalást." 41 Bár a Gyges gyűrűje elismerő kritikát kapott, a közönség közömbös maradt, Hebbel egyébként sem tudott soha a magyar színpadon meghonosodni. Annál nagyobb sikert aratott a vendégjáték harmadik napján bemutatott Akárki, amelynek címszerepét ezúttal Winterstein játszotta. A kritika felismerte, hogy ez a produkció Reinhardt életművének egyik fontos állomása. "Az Akárki - írja a Pester Lloyd — valószínűleg Reinhardt vendégjátékának csúcspontját jelenti. Ahogy Reinhardt itt a zenekari árok letakarásával előszínpadot nyerve a játékteret kiépíti és kihasználja, ahogy a csoportos jelenetek szín- és tömegértékét ritka érzékkel kiaknázza, ahogy a hangulatot 72
