Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"
ben átvette a Deutsches Theater igazgatását, ahol Sztanyiszlavszkij Művész Színházát látta vendégül, és hogy megnyitott egy kis befogadóképességű kamaraszínházat, a Kammerspielét. A Bécsbe és Berlinbe utazgató magyar színiigazgatók és rendezők azonban látták új rendezéseit, köztük a forgószínpadra alkalmazott Szentivánéji álmot, és a Heilbronni Katicát, A velencei kalmárt, a Téli regét, a Kísérteteket, A tavasz ébredést és a Rómeó és Júliát. Reinhardt híre megnőtt a színházi világban, neve egyet jelentett az új, naturalizmusellenes áramlattal, amelynek különböző áramlatai a szecesszió fogalmában foglalhatók össze. Legközelebbi vendégjátékát 1907-re jelzik az újságok. Roth Lajos 92 az El a naturalizmustól című cikkében készíti elő érkezését. Mindenki izgatottan várja az új, immár európai hírű Reinhardtot. Vendégjátéka ezúttal azonban csalódást keltett. A tíznapos műsor érdektelennek bizonyult, és semmit sem mutatott be a nagy berlini rendezésekből. Salom Asch: A bosszú istene című sötét drámája visszatetszést keltett, Hauptmann: A békeünnep című darabja sem jelentett különösebb érdeklődést. Reinhardt kivételesen újra eljátszotta benne Dr. Scholz szerepét, talán azért, mert 1899-ben ezzel lépett először a budapesti közönség elé. Őt személy szerint meg is dicsérte a kritika: "Reinhardt a Doktort játszotta. Nem tért ki a patológia elől, de előkelő, ízléses művésznek mutatkozott, amit benne mindig sokra értékeltünk. Valaki, aki mindent nyújt, semmit sem hangsúlyoz, s csak az emberiben leli örömét." 24 Hartleben: Angela cimű darabjánál azonban már kitört a kritikusokból a méltatlankodás: "A mi berlini vendégeink ma az eddig tartott színvonaltól néhány lépcsőfokkal lejjebb szálltak, és mikor ezt megállapítjuk, szeretnénk a nagyra becsült urakat az efféle nyári színpadi tréfáktól a leghathatósabban óvni. Amit a berliniek ma nyújtottak, az nem az a különlegesen értékes export művészet, amilyet egy bőkezű és bizalommal eltelt közönségnek fölemelt helyárak mellett nyújtani szabad." 25 Wedekind darabjának (A tavasz ébredése) bemutatása is kudarcba fulladt. A nézők egy részében nagy ellenérzést váltott ki a mű; sokan 65
