Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Max Reinhardt írásai
szemfényvesztés, tárgyiassá és hihetővé kell válnia. Az erkély, melyről Shakespeare Júliája beszélget Rómeóval, legyen igazi erkély. Az építészetileg megtervezett színpadnak, mint tömören berendezett, váltakozó színhelyű egésznek, ki kell szorítania a sík díszletek festett kulisszáinak sorát. Ám az eredmény nemcsak azon múlik, hogy a színpadot előretoljuk a nézőtérre, s tárgyiasítjuk a kulisszákat; azt az avult hagyományt is ki kell irtani, mely szerint a színpad és a nézőtér két, egymástól szigorúan elválasztott birodalom. Fel kell tárni minden lehetőséget, hogy a szinészt belső kapcsolatba hozzuk hallgatóságával. A nézőnek nem támadhat az a benyomása, hogy ő csak érdektelen kívülálló; bele kell szuggerálni, hogy bensőséges kapcsolatban áll azzal, ami a színpadon végbemegy, hogy neki is része van az események alakulásában. Éppigy el kell tűnnie a függönynek is. A színészeknek, amikor csak lehetséges, a nézőtéren át kellene a színpadra menniük. A nézőteret is, vagy legalább egy részét, a színpaddal összhangban be kell díszletezni. Bizonyára tovább él a proszcéniumszínház is; szükség lesz rá, nagy írók csak ezen a színpadon játszható darabjaihoz. A proszcéniumszínház azonban nem a jövő színháza, és a jövő drámaírója nem egy ilyen kis terem számára fogja írni műveit. Nem hiszem, hogy a harminc évvel ezelőtti, akkoriban "szociális11 drámának nevezett színjátékokra hosszú élet várna. De a tizenöt éve divatba jött, úgynevezett gondolati dráma sem fog sokáig közönséget találni. Az olyan művek, amilyeneket Ibsen géniusza vagy Bemard Shaw kimagasló szelleme alkotott, még sokáig jelen lesznek a színpadokon, ám sem a "szociális", sem a "gondolati" dráma nem lesz modern színjáték. Nemrégiben megkérdezték tőlem, vajon a jövő színházában nagy szerepe lesz-e a jelzett színpadnak. Nézetem szerint ez teljesen a szerzőtől függ. Ha az író továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy szereplőinek egy halom triviális és - ami még bosszantóbb - drámailag irreleváns dolgot kell tenniük és mondaniuk, és 47
