Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Max Reinhardt írásai

színpadunk, melyet csak később, az udvari színházaktól vettünk át, az olasz balettből indul ki. Ez a tény gondolkodóba ejthetne némelyeket.

Megszólnak, amiért kísérleteimmel állítólag a színház mai formáját akarom elvetni. Ez a világért sem jut eszembe. A mai színháznak, kipróbált értékeivel együtt, már azért is fenn kell maradnia, mert e forma számára klasszikus műveket alkottak. De mindenképpen az a véleményem és hitem, hogy az "ötezrek színháza", mint én azt tervezem, ismét olyan maradandó művek sorát kelti majd életre, melyek - legalábbis a színpadon - látszólag holtak. Merem remélni, hogy ez talán napjaink költőit is gyümölcsözően fogja ösztönözni. Szükséges-e még hangsúlyoznom, hogy a cirkusz minden előnyével és hiányosságával együtt csak kezdetet, átmeneti állapotot jelent? Számomra így és nem másként hangzik a kérdés: sikerül-e olyan színházat teremtenem, mint amilyen elképzeléseimben él? Régóta dolgozom Roller professzorral egy megfelelő színpad kialakításán, melynek a világítási és átváltozási technika számára természetesen gazdagabb és sokoldalúbb lehetőségeket kell nyújtania, mint amilyet a mai cirkusz engedélyez.

Ha sikerülne az "ötezrek színházát" életre hívni, úgy a lakosság széles köreit tudnánk mint nézőket magunkhoz vonzani, azokat is, akik számára a belépés ma anyagi okokból lehetetlen. Ezrek és ezrek előtt tárulhatnak ki a zárt kapuk, és a színház napjainkban ismét társadalmi tényezővé válhatna.

(19U)

19