Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"
Egy ízben például afféle egyeztetőként dolgoztam mellette itt, az Egyesült Államokban, amikor Irwin Shaw Fiúk és katonák11 című drámáját rendezte; ezzel egyidejűleg készültünk a Szép Helénára is. Nagyon forró, sőt, kellemetlenül forró nyár volt; nem sokkal azután Reinhardt meg is halt. Naponta tartottunk meghallgatásokat, és ő mindenkivel elbeszélgetette férfival, nővel, fiatallal, öreggel, függetlenül attól, hogy főszerepre vagy epizódszerepre jelentkezett. És mindig úgy festett, mintha az egész világból csak az az egy ember érdekelné, akivel éppen foglalkozott. Gregory Peck79 először nem akarta elvállalni azt a jelentős szerepet, amelyet aztán végül mégis eljátszott. Korábban már volt egy kiugró sikere, mégis úgy érezte, nincs még megérve az ilyen nagy szerepre. Nagyon félénk, szerény, elragadó fiatalember volt akkor (mint ahogy most is elragadó férfi). De ha Reinhardtnak kellett valami vagy valaki, általában meg is szerezte. Megmondta neki, hogy el kell jönnie a meghallgatásra - de csak mi hárman leszünk ott. A meghallgatásra a Gladstone szállodában került sor, és én voltam a jelenetben Gregory partnere; nem tudom, ő emlékszik-e még erre. Reinhardt nagyon keveset beszélt, de olyan mélységes érdeklődést mutatott, hogy Peck végül beadta a derekát, és többé nem törődött vele, érett-e vagy megfelelő-e a szerepre - elvállalta. A színészek először kissé zavarban voltak, furcsállták, hogy Reinhardt előjátszik nekik - az amerkai színészek ehhez nincsenek hozzászokva, és nem is örülnek neki. Szerintem pedig nagyon jó dolog. Na persze, minden attól függ, ki és hogyan csinálja. Tizenhárom esztendő, tudja, hosszú idő. Játszottam könnyű, társalgási vígjátékokban, francia vígjátékokban, részt vettem a salzburgi fesztiválokon. Hamburgtól egészen Rómáig turnéztunk, és ahány ország csak a kettő között volt, azokban is mind. Aztán, az 1927-28-as évadban Amerikába jöttünk a társulattal. Hét darabot mutattunk be - köztük hatban én is benne voltam. Először a Century Theatre-ben játszottunk, amelyből mára a Century Apartment Building lett, aztán a Columbia Circle-en lévő kis színházba költöztünk 80 át - ez ma már nem létezik. A Szentivánéji álommal kezdtünk; 144
