Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"

három nyelven játszottam, de mindazt, amit a szakmából tudok, Reinhardttól tanultam.

Tizenhárom évig dolgoztam nála, és manapság sokat faggatnak a módszere felől. Én ilyen módszert soha nem vettem észre. A munkája gyakorlati jellegű volt, a szó legmagasabb rendű értelmében. Nagyszerű színház volt az övé, de a titkát csak tapasztalásból, munka közben lehetett elsajátítani. így például a szövegtudás kérdésében hiányzott belőle mindennemű elnézés; nem volt türelme megvárni, amíg az emberek kínlódnak a szövegükkel. Már az első próbanapok után tökéletes szereptudást várt el, vagyis távol állt tőle a modern metódus, amikor a társulat csak ül az asztal körül és próbálja "megélni" a szöveget; ezt aztán olyan sokáig próbálják, hogy a végén semmit sem élnek meg, vagy legalábbis amit megélnek, az - én így tapasztaltam — nem jön át a rivaldán/

Nem akarok nyilatkozni az olyan módszerekről, amelyekben nem tudok hinni. Hitetlenségem talán abból ered, hogy én a Reinhardtféle rendszeren nőttem fel, amely módszerességen, tehetségen és zsenialitáson nyugodott. Ez volt Reinhardt: módszeres, tehetséges, zseniális. A színészekkel mindig aszerint dolgozott, hogy épp kik játszottak rendezésében: hozzájuk alkalmazta, tőlük függően változtatta munkamódszerét. A rugalmas, alkalmazkodni tudó színészeket szerette. Ő maga is nagy színész volt (bár magam sajnos soha nem láttam játszani). Egyszer megkérdeztem tőle, miért hagyta abba a színészetet. Azt mondta: megunta a sminkelést, meg azt, hogy minden esté ugyanazt csinálja. Ez persze csak az egyik ok lehetett: nyilvánvalóan más is közrejátszott.

Próbamunkája bámulatra méltó volt. Elsősorban a "lágy", formálható színészeket kedvelte. Tudja, a Nagy Mágus volt a ragadványneve, és való igaz: rendkívül középszerű színészekből is jó alakítást tudott kicsiholni. De különösen izgalmasnak érezte, ha igazán nagy és nehezen kezelhető személyiségekkel van dolga. Nem akarok neveket említeni, mert tévedhetek is, de voltak nagyon híres német színészek, akik nem szerettek vele dolgozni, merthogy mindig neki volt igaza.

142