Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"
I BÁLINT LAJOS: REINHARDT ÉS A MAGYAROK Régebben, szinte szenvedély volt nálunk, hogy mindenkiről, aki az irodalom vagy művészet világpiacán hírnévhez jutott, kisütöttük, hogy eredetileg magyar vagy legalábbis magyar származású. Szerettünk büszkélkedni híressé lett honfitársainkkal. Miért is ne sütöttük volna ki, e hiúságunk érdekében, hogy olyan híresség, mint Max Reinhardt szintén magyar. Mindebből, persze, csak annyi volt igaz, hogy német anyanyelvű családja, az akkor még Pozsony vidékéről telepedett át Ausztriába. Ő maga már Badenben született, ott tanult, és ízig-vérig a német kultúra neveltje volt. Ám ha nem is élhettük ki általa nemzeti hiúságunkat, kapcsolatunk vele ennél sokkal érdekesebb volt. Tagadhatatlan, hogy a magyar színjátszás sokat kapott, sokat tanult tőle. Akkor is, ha ő nem az új színház, a forradalmian új stílus útépítője volt, mint Sztanyiszlavszkij, Brahm és a többiek. Ő a régi szinház hagyományait építette újjá, bővítette gazdaggá, színes pompázó látványossággá. Mindezt a maga szemkápráztató fantáziájával és energiájával. A tegnap színházát varázsolta át a maga idejének emberei, idegélete és hajlandósága számára. Mikor századunk első éveiben először ültem mögötte egy próbán, ezen az egyetlen délelőttön már lenyűgözve kellett megértenem, hogy itt a színház életének új főszereplője, mindenkinél fontosabb alkotója nyilatkozott meg: a rendező mint szuverén egyeduralkodó. Nálunk, s kevés kivétellel mindenütt másutt, akkoriban a rendező hatásköre sokkal szerényebb volt. Legkedvezőbben is csak egybehangolója, egységbefoglalója különböző színészek munkájának a dráma szolgálatában. Aztán néhány hónap alatt azt tanultam tőle - mint velem együtt s utánam az egész világon annyian hogy az igazi színház legfőbb tényezője a rendező, akinek merész elképzelése ad új formát, új izgalmas látványosságot és belső élményt minden színpadi előadásban. 135
