Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"
egy színiiskolában, mindig ezzel a történettel fogom kezdeni a tanfolyamot. A Reinhardt által sokszor elmesélt történet hősei Gerhardt Hauptmann, a tizenkilencedik század legnagyobb német drámaírója és Lia Rosen61 színésznő; a történet színhelye Reinhardt színházának délelőtti próbája. Rosen kisasszony egyike volt az első színésznőknek, akik a költő Hannele mennybemenetele című drámájának főszerepét játszották. A házi főpróbán megjelent Gerhardt Hauptmann, akit akkor bálványoztak Németországban. Ennek megfelelően a rendező és a színészgárda nagy izgalommal fogadta a költő jelenlétét. A főpróba után Hauptmann Reinhardt kíséretében felment a nézőtérről a színpadra, hogy ott megvitassa a színészekkel az előadást és közölje, mi tetszik neki, mi maradjon, mit változtassanak meg. A darab - amely azóta a klasszikusok sorába emelkedett - egy szegény, beteg leány lázálmát viszi színpadra. A hősnő a végén meghal, és a mennyek országába jut. Mialatt Hauptmann előadta a kívánságát, Lia Rosen felkönyökölt az ágyon, amelyben — szerepe szerint - feküdt. Hauptmann a végén Lia Rosenhez fordult, és ezt mondta:- Amikor lázálmában felsikolt, hogy "anyám, anyám", ennek a kiáltásnak fájdalmas vágyakozást kell kifejeznie, azt az érzést, amely elfogja a kislányt, amikor a mennyekben levő édesanyjához fordul segítségért, kérve, hogy vegye magához. Nézzen a magasba, ízesítse meg a hangját a meggyötört szívű szegény, haldokló árva rémült vágyakozásával... Aztán Hauptmann még részletesebben magyarázgatta a félelem sikolyának finom árnyalatait. Olyan költői ékesszólással beszélt, olyan megragadó mondatokkal fejezte ki magát, hogy a hallgató színészek közül néhányan törülgetni kezdték kibuggyanó könnyeiket. Maga Reinhardt is elővette a zsebkendőjét. Végül nedvesen csillogtak az összes szemek. Amikor Hauptmann befejezte mondókáját, halálos, döbbent csend uralkodott a színpadon. 133
