Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"
tileg Battenbergnek hívták őket, most javarészben angolok Mountbatten néven.) Ferdinánd cár - Koburg-Kohány herceg - szúrós tekintetű, magas, testes ember volt, és hegyes szakállt viselt. IV. Károly magyar király koronázásán, majd Reinhardt salzburgi házában láttam. Nagyon gazdag, érdekes ember volt, akinek gondolkozásmódja távol állott az akkori balkáni politikusok szemléletétől. CQ Amikor Reinhardtékhoz járt, már lemondott a trónról Borisz fia javára, aki egyébként az utolsó bolgár uralkodó volt. Ferdinánd cár, az egykori osztrák lovastiszt, szerette az osztrák művészetet, és ezért mindig megjelent a Reinhardt rendezésében megtartott salzburgi ünnepi játékokon. Valahányszor Salzburgba érkezett, mindig leadta névjegyét Reinhardtnál, és így automatikusan felvették a meghívandó vendégek lajstromára. Reinhardt híres vacsorákat rendezett. Gyakran több mint kétszáz vendég vacsorázott Reinhardt 1736-ban, a salzburgi hercegérsek számára épült kastélyának ebédlőtermében egy opera vagy prózai darab ünnepi bemutatója után. Számtalan kis asztal mellett ültek a vendégek a hatalmas teremben, amelyet az éles nyelvű bécsi újságírók rokokó vasútállomásnak neveztek. Csaknem mindig magyar gulyást szolgáltak fel csipetkével, hatalmas ezüst tálakban - ez jelképezte Reinhardt magyar állampolgárságát. Ezen az ünnepi fogáson kívül Reinhardtot - aki egyetlen szót sem tudott magyarul - még egy kötelék fűzte Magyarországhoz: legjobb és talán egyetlen barátja, dr. Márton Miksa egykori budapesti ügyvéd, aki egyébként Vandának is, nekem is barátom volt. Ezeken a vacsorákon száz és száz, külön Reinhardt számára készült viaszgyertya égett a kastély termeiben. Rejtett villanykörték erősítették halvány fényüket. Természetesen Ferdinánd cárt is meghívták az estélyekre. Rudolf Kommer New York-i író, Reinhardt "főudvarmestere", aki sok éven keresztül látta el ezt a nyári tisztséget, mindig utasítást adott, hogy a vendégek névsorát előzőleg mutassák meg Ferdinándnak, hogy kiválaszthassa asztalszomszédjait. A történet úgy hangzik, mint egy középkori tündérmese, és ezek az összejövetelek valóban ilyesmire 130
