Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"

Pénzügyi dolgokhoz nem értett, az Edmund öccsének, gazdasági igazgatójának dolga volt. Egyszer elég rosszul ment a színház, csak egyetlen telt házzal futó darab szerepelt a műsoron, s aznap éppen az volt műsoron. Egész nap próbáltuk az új darabot, de ő elégedetlen volt velünk, és este hatkor kijelentette: folytatjuk a próbát, elmarad az előadás. Edmund a haját tépte, de Max hajthatatlan volt. A jegyek árát is visszafizették, és mi próbáltunk hajnalig. Nem volt nála ritka, hogy reggel tíztől hajnali háromig próbáltunk, és — a mai színészek számára talán csodálatosnak hangzik - boldogan csináltuk:

Hanem egyszer, egy próbánál Maria Eis,54 híres színésznő, akit Reinhardt Berlinből hívott Bécsbe egy szerep eljátszására, tíz percet késett. Mindenki néma csendben várt: mi lesz most? Reinhardt, aki sohasem késett el, türelmesen ült a kislámpával megvilágított rendezői asztalnál, amikor a művésznő végre megérkezett. A rendező halálos nyugalommal szólt fel neki: - Köszönöm, Frau Eis, a Berlinbe szóló vasúti jegyet átveheti az irodában!

Kegyetlenség volt ez? Lehet. De a színház szeretetéből fakadt, amely nála a tökéletes pontossággal is egyenlő volt. Azt is megtette, hogy a színfalak mögött, még a száz-százötvenedik előadáson is (mert minden este bejött!) olyan szívből, harsogva nevetett egy-egy színész mókáján, hogy az ügyelő rászólt: - Herr Professor, kihallatszik! A színészt ez a szeretet fellelkesítette, inspirálta.

Molnár Ferenc igazán nem volt gátlásos, könnyen zavarba jövő ember, - ellenkezőleg. De amikor a Riviera próbáján — jól emlékszem - beszólt az ügyelő: - Der Herr Professor kommt! - nemcsak a színészek lettek izgatottak. Molnár is. Az akkor már világsikerű színpadi szerző gyorsan zsebébe nyúlt, és húzott egyet kis konyakos flaskájából. Ne értsük félre, nem félelem volt ez, hanem valamifajta bűvölet, Reinhardt egyéniségének szuggesztív hatása.

Volt egy öreg műszaki a Josefstädter Theaterben: Singer bácsi. Reinhardt minden főpróbán maga mellé ültette a rendezői asztalkához, s figyelmesen hallgatta megjegyzéseit. Azt tanította, ha a próbán egy műszaki vagy a tűzoltó - egyszerű emberek, akiknek a véleménye azonban mégis többet jelent az átlagnézőénél, hiszen

127