Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"

PECHY BLANKA: REINHARDT

Rendezői rendkívüliségét csakis az ismerheti igazán, aki látta, hogyan dolgozik a próbákon. Minden apróságra ügyelt, de érdeklődése gyújtópontjában a színész állott, híven az ezerkilencszázhuszonnyolcban a New York-i Columbia Egyetemen elmondott beszédének ama kijelentéséhez, hogy a "színház a színészé, és senki másé".

Bécsben, a Theater in der Josefstadtban - ahol ezerkilencszázhuszonnyolctól harmincnégyig játszottam - évente csak egy, nagy néha két színdarabot rendezett. Néztem azonban próbáit Berlinben, Salzburgban és a schönbrunni Reinhardt Szemináriumban is. Zárt vasajtóra sehol sem találtak színházának tagjai. Nem zavarta, ha akárhányan ültek is a nézőtéren. Sőt, véleményüket is kérte olykor. Bécsben például Shaw Amerika császára első jelmezes próbáján megszavaztatott minket, vajon Gustav Waldau45 parókásan és csupasz arccal vagy kecskeszakállal és a maga elegáns kopaszságával játssza-e a császárt. Kopaszsága mellett döntöttünk. Elfogadta.

Többnyire olyan művet rendezett Bécsben, amit Berlinben bemutatott már dr. Stefan Hock46 együttműködésével. Bécsben - a berlini rendezőpéldány sínéin haladva - dr. Hock, a Theater in der Josefstadt rendezője vezette a próbákat. Reinhardt körülbelül egy héttel a bemutató előtt érkezett meg. (Télen Berlinben élt, nyáron Salzburg mellett, leopoldscroni kastélyában.)

Az előadás voltaképpen összeállott már, Reinhardtra csak a szája ize szerint végzendő csiszolás várt, a szereplőkre pedig, mi tagadás, a verejtékezés. A "Herr Professzor" világraszóló tekintélye még kedvenc sztárjaiban is szorongást ébresztett, noha nyájasan és türelmesen bánt mindenkivel. A munka - melybe Reinhardt úgy belefelejtkezett, mint játszásba a gyerek - felajzott lelkiállapotban s úgyszólván a végkimerülésig folyt. Időérzéke szintúgy elillant, ahogy a játékba merült gyereké. Eszébe sem jutott például, hogy színészei evésre, alvásra szomló élőlények, s nem bábuk.

Délben, fél egy tájt érkezett a színházba, frissen, elegánsan, akkora kísérettel, amilyennel nagyvizitkor az orvosprofesszorok

121