Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)
Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"
nagy Deutsches Theater, mely főként klasszikusokat játszott, és a kisebb Kammerspiele, ahol vígjátékok mentek. Pályája második felében . aztán nagy, látványos mozgalmas produkciókban lelte kedvét, amelyek túlnőttek nemcsak a színpad méretein, hanem az ő anyagi lehetőségein is. De mindvégig páratlan zseni maradt. Társaságában nekem mindig titkos elégtételem volt, hogy a hallgatagság nem jelent jelentéktelenséget. [...] 11921] Visszajöttem Amerikából, magamhoz térve, felbátorodva attól a biztos tudattól, hogy van egy világrész, ahol minden téren a korlátlan lehetőség töri át az élet kemény kereteit. Igaz, tanúja voltam ott személyes tragédiáknak is, de rengeteg a jóindulatú, törekvő és sikeres ember. Érdekes a színház, ahol mintha minden most kezdődne. Családommal Berlinbe költöztünk. A német színpad akkor kezdte új korszakát. Brahm komoly Ibsen-kultusza lejáróban volt. Reinhardt két színházban hozta színre nagy változatosságban mindig remekül kigondolt s keresztülvitt előadásait. Napokon, éjjeleken keresztül foglalkozott darabjaival. Ő nem az a fajta rendező volt, aki elmegy a próbára, s ami akkor ott eszébe jut, aszerint dirigálja a színészeket. Amit ő mondott, annak mindennek volt háttere, az öszefüggött a szerző beleélésével - olyan volt, mint egy rendkívüli karmester. Shakespeare-ben úgy merült el, mintha a szerző a színház sötét hátteréből figyelte volna, mint elevenítik meg az ő fantáziájának csodálatos szüleményeit. Reinhardton kívül nem láttam színházi rendezőt, talán az angol Gielgudot42 kivéve, aki annyira érezte volna, milyen fontossága van Shakespeare mellékalakjainak. Sok rendező minden figyelmét a címszereplők foglalják le, ebből áll elő sokszor az, hogy kitűnő egyes Shakespeare-szereplőket látunk, de a miliő, melyben a hős él, s ami cselekményeinek egyik mozgatója - élettelen. Például, a legtöbb Hamlet-előadásnál hiányzik az az 118
