Reinhardt, Max et al.: „A színészek színházában hiszek”. Max Reinhardt színháza (Budapest, 1994)

Staud Géza: Max Reinhardt Magyarországon. "Herr Professor"

BRÓDY SÁNDOR: REINHARDT BERLINBEN

Kezdődik a próba. Melyik színházba menjen? A Kammerspielébe, amit ő épittetett, és amely új színháztipus létére teljesen az ő alkotása? Vagy a szomszédos Deutsches Theaterbe, amely ez idő szerint a legelső német színpad? Mégis a Deutsches Theater próbájára megy. De amíg felér a színpadra! Mintha minden második embernek egyes egyedül vele volna dolga. Várják a kapuban, a lépcsőn, szinte kihúzzák az automobiljából, elállják előtte az utat a folyosón, és nyomon követik minden lépését. Olyan, mint az üldözött vad, és mégis olyan képet vág, amely maga a megtestesült nyugalom. Ez az ember, aki költőnek és grandseigneurnek született és színigazgató lett, a legharmonikusabb egyéniség, amellyel valaha találkoznom adatott. Soha sincs ideje, és mégis úgy tetszik, mintha ki se fogyna az időből. A legritkább művészi és emberi jellemvonások egyesülnek benne, s a keveredésükből született a rendező. Reinhardt költő - elsősorban az -, aztán színész, festő, zenész, mérnök, mestere egész sereg ipari foglalkozásnak, és végül - közönség. Taine szerint a regényirónak minden kézművességet ki kell tanulnia. Ugyanez áll a rendezőről is, és Reinhardtra fényesen ráillik. Jobban tudja, mint maga a költő, hogy mit akart a szegény feje. Én láttam őt, amint ingujjra vetkőzve, verejtékes homlokkal dolgozott a színpadon, és a világosítóinak parancsolgatott: Világos! Sötét! A színpadnak minden zeg-zuga, a legutolsóig érdekli és valahányszor valami baj van, a színpadi munkások maguk mondják: - Majd jön Reinhardt, az rendbe hoz mindent.

Egy színigazgató, akinek intézetében csupa fanatikus van. Minden szavát kíváncsian lesik. Egy ízben az ő csöndes, nyugodt módján, amely úgy jellemzi, ezzel a megjegyzéssel fordult hozzám:- Csak azt szeretném tudni, akkor is hallgatnának-e rám, ha nem lennék mindenható direktor, ha nem utalnék ki előlegeket, és ha nem én osztanám ki a szerepeket? Vajon akkor is elég jó rendező lennék-e, hogy megélhessek belőle?

103