Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)
I. A festészettől a happeningig
Happening I. A FESTÉSZETTŐL A HAPPENINGIG 1967 „A fenti jegyzetre már a tengeri happening realizálása után bukkantam, amelyben fontos hangsúllyal szerepelt A Medúza tutaja. Az alapgondolatok különleges összecsengése megerősítette a témaválasztás helyességét. Géricault A Medúza tutajával egy sajtóbeli baleseti tudósításhoz hasonlítható riportázst készített, csakhogy ennél sokkal érdekesebb volt a munkamódszere, az előkészületek során fűtötte őt leghevesebben a szenvedély, a vizsgálódást, az anyaggyűjtést, a tárgyi bizonyítékok felkutatását, a múlt elemzését egy vérbeli nyomozó megszállottságával végezte.” T K. 1967. augusztus 25. folytatás Ekkor a föveny szélén felállítanak egy fehér abrosszal letakart, nagy asztalt. Az asztalon hangerősítő tölcsérek vannak, A Medúza tutajának reprodukciói, kihegyezett ceruzák, az asztalnál ott ülnek teljes létszámban a zsűritagok: valamennyien ismert és elismert kritikusok. A zsűrielnök ünnepélyesen megnyitja a zsűrizést. ,A Medúza tutajának rekonstrukciója, amely pillanatokon belül kezdetét veszi, nem a romantika korából való remekmű hűséges és lélektelen másolása lesz. Mindenkit arra buzdítunk, alkalmazza a modern turistaipar valamennyi termékét: gumimatracokat, a lehető legélénkebb színekben, mentőöveket, bikiniket, frottír törülközőket, nájlon- és műanyag tárgyakat, táskarádiókat stb. Természetesen senki sem mondhat ellent a mozgások, gesztusok, a belső átélés hűségének. Felhívunk mindenkit a tömeges részvételre”. Az alkotófolyamatban való általános részvétel elősegítésére és a közös felelősség momentumának kialakítására számos példányban kinyomtattuk Jean-Louis-André-Théodore Géricault A Medúza tutaja című művének reprodukcióját, és szétosztottuk a tömegben, amely ilymódon nyugodtan követheti az eseményeket, korrigálhatja, sőt megítélheti őket. A hatalmas test-assemblage rekonstruálásához a közönségből is felkértek embereket. A zsűritagok beállítják a pózokat, gesztusokat, összevetik az eredetivel, magyaráznak, vitáznak, elmélyednek a legapróbb részletekben. íme néhány töredék, amelyet megörökített a magnetofonszalag:- A kép bal sarkában hanyatt fekvő férfi - még mindig túl sok benne az élet - kérem, lazítsa el a testét - valahogy roskadjon önmagába - beesett szem, behorpadt has - a fej hátrahanyatlik - ne kímélje magát - gondoljon kérem a szerző emberfeletti erőfeszítésére - Géricault műterme hónapokon át valóságos hullaház volt, ahol addig tartotta a hullákat, amíg bomlásnak nem indultak- maga közülök az egyik - megkérném zsűritársaimat, tartózkodjanak az apodiktikus ítéletektől - én az ájulás állapotára szavazok - következzék a kettes szám - a teljes fásultságban gubbasztó öregember - kérem, a jobb karját támassza a jobb térdére, a fejét támassza a jobb öklére - közelebb a füléhez - azt hiszem, fölösleges hozzátennem, hogy ön a fiát vesztette el - szorítsa össze a fogát- a hátát erőteljesen görbítse meg - ezzel jól érzékeltethető a kétségbeesés - tiltakozom az előítéletekkel terhes pszichológia ellen - ez a görnyedtség egyszerűen egy ideális ívet alkotva összeköti a hátat a fejjel, erre merőleges a támasztó kar - ne engedjük, hogy félrevezessen bennünket a formalizmus hamis vonzereje - határozottan állítom, hogy ebben a figurában az alkotó még nem küzdötte le a száraz klasszikus kánonokat - ez a figura egyszerűen banális és konvencionális - hajlok e nézet felé - ha tekintetbe veszem, hogy ezen a tutajon vérfagyasztó események zajlottak, a kannibalizmust sem kizárva - ez a Szibilla-szerű, idillikus figura - térjünk vissza az apja karjában heverő fiúhoz - kérem, húzzon fel egy zoknit a bal lábára - az igazság nevében megkövetelem a 98
