Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)

I. A festészettől a happeningig

I. A FESTÉSZETTŐL A HAPPENINGIG

Emballage

Most már

fülledt és párás légkörben

álmok szövik tovább cselekményüket,

éjszakai rémképek,

s a nappali fényt nem tűrő

bűnös praktikák bukkannak fel,

szégyentelen és kegyetlen

lázas képzelődések -és akkor -nem misztikus, ködös tereken -hanem a reális hétköznapiságtól

csak egy vékony és törékeny fallal elválasztva

megérezzük a

Halált,

Érintkezünk a nemlét állapotával.

Mindez a Cricot 2 színházban történt 1961-ben.

Csak ki kellett nyitni a SZEKRÉNYT!

Király Nina fordítása (1961)

A kollázstól az emballage-ig

Az alábbiakban röviden vázolni kívánom annak a folyamatnak és eljárási módnak a történetét, mely általam történt fölfedezésének pillanatától, azaz különállóságának, a gyakorlati élettől való izoláltságának felismerésétől kezdve olyan lelkesedéssel töltött el, hogy hosszú időre cselekvésem mozgatórugója lett.

Be kell vallanom, hogy e procedúrának az alkotás fogalmával való eggyéolvadása eltartott bizonyos ideig. A hasonló időszakok mindig is a legkreatívabbak: ilyenkor érezzük meg a tiltott gyümölcs ízét, és az átlépés felelősségét. A felfokozott szenvedélyek, az alázat, a döntés pillanatai ezek, és ilyenkor teljesen közömbös számunkra, hogy ezt alkotásnak nevezik-e, vagy sem. így léptem tűi a festészeten, melynek varázsa már veszélyessé vált, túlzott önbizalommal, professzionizmussal fenyegetett.

1962 - ebben az időszakban kollázsokkal foglalkozom. A realitás képbe montírozott elemei, (az úgynevezett „nyers” vagy „kész” realitás, „prét”) idegen, autonóm szervezete és szerkezete magával ragad, miközben azonban igyekszem össze is hozni ezeket az elemeket a kép formarendszerével, arányaival, a foltokkal és formákkal. Hamarosan rájövök azonban, hogy ez fölösleges kozmetikázás, külsődleges, formális beavatkozás. Ugyanakkor, hogy a tárgyat a képhez egyszerűen csak „hozzábiggyesszem” - ezt naiv dolognak érzem.

Tudatában vagyok: ahhoz, hogy a tárgy életre keljen, tennem kell vele valamit, valamit, aminek semmi köze létbeli funkcióihoz. Olyan rítusra van szükség, mely a való életben abszurd volna, mely a tárgyat be tudja vonni a művészet világába.

Rátalálok arra a tárgyra, mely sajátosságai révén mindent megold.

59