Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)

I. A festészettől a happeningig

I. A FESTÉSZETTŐL A HAPPENINGIG

Festészet

AZ EGYETLEN MEGOLDÁS

Megrázó, hogy a

BIOLÓGIAI SZÜKSÉGSZERŰSÉG,

FAJFENNTARTÁS (és MEGSEMMISÍTÉS),

IRÁNYÍTÁS,

HALADÁS,

törvényes és szükségszerű, illetve a törvénytelenséget, abszurdumot és őrületet leplező Legfelsőbbrendű, Kiváltságos, Hermetikus, Kizárólagos és emberi, földi, nagy és kicsi, ostoba és gyilkos tevékenységek ELLENŐRZÉSE által legalizált,

remekül prosperáló, az életben szilárdan álló

CÉLSZERŰ TEVÉKENYSÉGEK kolosszális tömegében, szóval itt,

ebben a rémséges lajstromban nem kapott helyet még egy ABSZOLÚT CÉLTALAN tevékenység!

Az egzisztenciális tevékenységek szankcionálásának természetéből fakad célszerű jellegük.

Meg kell végre nyíltan mondanunk:

A CÉLSZERŰSÉG NEM SAJÁTJA AZ ALKOTÁSNAK ÉS A MŰALKOTÁSNAK!

A magától értetődő igazság ellenére gyakori volt a hamisítás, az emberek fáradhatatlanok voltak a látszatteremtésben, hiszen ez volt az egyetlen, keményen megkövetelt érv az alkotási folyamat már említett védelmi konstrukciójában és az egyenjogúságra való szüntelen hivatkozásban.

A célszerűségre való hivatkozás ott, ahol pontosan ennek HIÁNYA áll fent - megfelelő következményeket vont maga után.

Az alkotási folyamat és a műalkotás nehezen kivívott

egyenjogúsága

konvención,

látszaton alapult,

minden pillanatban vissza lehetett vonni,

„irgalomra”,

sznobizmusra épült

és súlyos áldozatokat követelt!

Naivitás lett volna EGYENJOGÚSÁGOT követelni,

Utópisztikus perspektíva az ideális KOEGZISZTENCIA.

Naivitás lenne a

CÉLTALAN TEVÉKENYSÉG LEGALIZÁLÁSA ÉS EGYENJOGÚSÍTÁSA érdekében folytatott harc is.

AZ ALKOTÁS ÉS A MŰALKOTÁS kizárólag az abszolút céltalanság révén érhet el VALÓDI EGYENJOGÚSÁGOT!

Fel kell hagyni a műalkotás célirányosságának mesterséges magyarázatával, igazolásával és indoklásával, mivel

49