Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)

I. A festészettől a happeningig

Festészet

I. A FESTÉSZETTŐL A HAPPENINGIG

az élő, szenvedő szervezet és

az automatikusan abszurdan működő

gépezet

határán formálódik.

A METAMORFÓZIS törvényei uralják.

Az emberi alak

átváltozáson

növekedésen

transzplantáción

és a fajok keresztezésén

megy át.

METAMORFÓZIS.

Még egy mitológiai művelet.

Ez a mágikus szó felment a túlzott elméletieskedéstől, a KÖLTÉSZET szabadságával meglazítja a kánon szigorát És minden világossá válik!

Király Nina és Heltai Gyöngyi fordítása (1948-1950)

Szocreál

Ennek a korszaknak a megírása arra a történetíróra vár, aki nagyfokú érzékenységgel rendelkezik, és fel tudja mérni a művészek életfeltételeit, az alkotómunkájuk legmélyebb, legérzékenyebb rétegeit érintő eseményeket.

Azok a bizonyos parádés kongresszusok, tanácskozások, üres szólamok s mindezek adminisztratív következményei tönkretették a művészetet, az emberi tevékenység legérzékenyebb szövetét, mely a szabad gondolkodás felszabadításával az emberi kezdeményezóTcépességet rendkívüli energiákkal tölti föl.

Nem tudok egyetérteni a skolasztikus elképzeléssel, mely szerint a művészet ráadás vagy felépítmény. Egyébként köztünk szólva: ez az érzékeny szövet azért biztosan meg is véd valamitől.

Ez a legfontosabb. Ezért nem beszélek a részletekről, az akkortájt megtörtént esetekről, sem bizonyos emberekről, akiknek megvolt a maguk szerepe. Szánalomra méltóan tűntek el a színről.

Hogy szempontjuk valamelyest is objektív és (milyen szánalmas) „történelmi” érvényű legyen, gondosan megkonstruálták a két tendencia közötti küzdelem látszatát: egyfelől a kapitalizmussal együtt hanyatló (primitíven leegyszerűsített) absztrakció, másfelől a (szintén primitíven leegyszerűsített) szocialista realizmus között.

De ez nem álláspontok vitája, két tábor küzdelme volt, mint a romantikusok és a klasszicisták esetében.

Ez a valóság mindenki számára brutális volt és konkrét.

Nem a művészek harcoltak. Az állami hatalom tette tönkre és száműzte kíméletlenül az absztrakt tendenciákat, miközben megkövetelte, elősegítette, garantálta a teljes biztonságot a „realistáknak”, korrumpálta, demoralizálta, összegyűjtötte és mobilizálta a középszerű és buzgó konformisták és karrieristák egész seregét.

40