Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)
I. A festészettől a happeningig
Festészet I. A FESTÉSZETTŐL A HAPPENINGIG a két világháború között az országunkat uraló konzervatív akadémizmus ellen ól szerveztek széles frontú támadást. A háború előtti avantgarde radikalizmusához semmi közünk sem volt. A Lodzi Csoporttal egyenesen konfliktusban álltak. Minden eszközt felhasználtak a hatás érdekében: a párizsi legendát és nosztalgiát, a bohém életmódot és extravaganciát, a „maudit” művészek mentalitását, mely metafizikus konfliktusban állott a sivár nyárspolgári környezettel... Művészetünk autentikus radikalizmusa nélkül mindez pózzá vált volna. Amíg a lengyel futuristák korábbi generációja - akik hasonló alapállásúak voltak - aránylag elég korán megtagadta a maga sokkalta radikálisabb formaeszményét, a K. P. csoport körülményei jóval kedvezőbben alakultak a tartósabb fennmaradást illetően. A szenzualizmus szelídített módszerét - mely rövid idő alatt szibaritizmussá és üres csillogássá fajult - eufórikus lelkesedéssel fogadta a polgári társadalom, mely nem érzékelte az időt. A világ színes, spektrális víziója csalóka fátyolt vont eléjük, amely különösen fontos az útkeresések és kérdőjelek századában. A háború után a K. P. immár az Akadémia professzorainak pozíciójából ítélte el a mi avantgardizmusunkat. Bába Krisztina és Pálfi Ágnes fordítása (1948-1953) Mosónők, vasalónők, nők az esernyő alatt A hivatalos szalonokban a színek ünnepi hangulata uralkodik. Mint a háború előtt. Mintha semmi sem történt volna. Gazdag csendéletek, ero-aktok, tájképek, virágok. Majdnem kötelességszerűen. Hivatalosan, akadémikusán ex cathedra. Az én képeim témája volt akkor a legszegényesebb. Munka, lavór, mosógép, konyha. SZEGÉNYSÉG. Mely a nem hétköznapi jelentés rangjára emelkedett. „Felfokozott realizmus”. így neveztem. 1946, 47-es év. Hamarosan Párizsban leszek. Megjelenik az esernyő. De nem védi a nőket, akik a fejük felett tartják. Sem az esőtől, sem a napfénytől. Élesen megtört felületét hamarosan másra fogják felhasználni. Bába Krisztina fordítása (1948-1953) Kegyetlen realizmus Ama szegénység „epikai” pátosza (az első hónapok 1947 júliusa, a Párizsból való visszatérés után) realizmussá változik, melyet „kegyetlennek” nevezek. Már mögöttem vannak párizsi „tapasztalataim”. ÉJSZAKAI NAPLÓMAT írom, megtalálom saját definíciómat: TÖBBSÍKÚSÁG. Az emberi alak és tárgy hirtelen „m o z g á s b a lendült”. 24
