Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)

I. A festészettől a happeningig

Beke László: Kantor művészete és elmélete

I. A FESTÉSZETTŐL A HAPPENINGIG

tó- stb. tervek; több irányzatot egyesítő' akciók, mint az egyszerre mail art, emballage, happening akció: a Levél). A 70-es évek elejére két további eszme is kikristályosodik az ember-tárgy kapcsolatokban, mindkettő a Halálszínház koncepcióját készíti elő. Az egyik az ember hiánya (például az elhagyott, üres ruhákban, kétes funkciójú bódékban), a másik az embert kiegészítő vagy helyettesítő protézis-gépezet. Már egy 1947-es naplójegyzetben is feltűnik az emberi alak fantomja, mint megüresedett hely - és folytathatnánk a gondolatsort: mint a pompeji áldozatok „helye”, mint az őrhelyét a lávaömlésben sem elhagyó pompeji Katona! Természetes, hogy az áhított üres hely abszolútuma Kantor számára maga a színház tere. Az 1970-es manifesztum legfontosabb kifejezése: „lyuk a valóságon” (mely meghatározás döbbenetesen egybecseng Erdély Miklós Marly-i téziseinek a művészet „üres hely” teremtő funkciójával! Ez az „üres hely” Erdélynél a „szabadság helye”.)

A „semmi” felé vezető másik vonulatot a Kantor munkái közt feltünedező szegényes szerkezetek és gépezetek alkotják - biciklikerekekből vagy kerti székekből összetákolva, baljós és primitív fegyverek emlékét idézve, vagy fölösleges művégtagként, eltávolíthatatlan csapdaként emberi testekkel összefonódva. Máig is csodálom, hogy Harold Seemann híres kiállítása, az Agglegénygépezetek miért negligálta őket. Kantor „gépei” ugyanúgy Eroszról és Thanatoszról szólnak, mint Franz Kafka kivégzőgépe, vagy Duchamp Nagy Üvegje. Legtökéletesebben kifejlesztett prototípusaikat A halott osztály színpadán találhatjuk: a koporsóra emlékeztető, két golyót görgető Mechanikus Bölcsőt, vagy a női lábakat széttáró-összerántó, deszkalapokból összerótt Családi Gépezetet. A halott osztályban azonban nemcsak ezek a motívumok, hanem gyakorlatilag minden korábbi Kantor-gondolat összefonódik és felerősíti egymást — a halál jegyében. Itt derül fény arra, hogy „mire ment ki a Játék”. Gordon Craig szupermarionett-elmélete nyomán Kantor azt vallja, hogy az életet csak annak hiányával, a halállal lehet érzékeltetni. A színpadi halott test a bábu, amit az élő szereplők - a gyermekkorukra emlékező gusztustalan véndiákok és más torzfigurák - alteregójükként magukkal vonszolnak. Az élő és a holttest összekeveredik, az utóbbi az élő illúzióját kelti, az előbbi élettelenül, mechanikusan rángatódzik, mint egy gép. A másolat halált jelent - a gondolat megfordítása a bábuk közé keveredett valódi ikerpár. A nemek összekeverednek: az undorító takarítónőt, vagyis a Halál Angyalát férfiszínész játssza. Az infemális szcénát - mely egyben haláltánc és katonai díszmenet - a színpadon civilben tartózkodó Kantor irányítja: rendező, demiurgosz, karmesterjátékmester, élő realitás...

Kantor még mindig a színpadi és az életrealitás különböző fokozatait próbálgatja - ezt teszi ma is. Már korábban is javasolta, hogy időnként menjenek át a színen oda nem tartozó emberek, például szerelők; a színészek essenek ki a szerepükből vagy próbáljanak a szerep helyett „a közönséggel foglalkozni”; „únják meg” a színészetet; játsszanak lopva, tervezzék meg tudatosan a játékba belekeveredő véletlent stb. A halott osztály bemutatója óta eltelt tizenöt évben minden lényeges fogás Kantor kelléktárában marad, aktualizálódik, felerősödik és újabb értelmezéseket vesz magára. A katonák a Wielopoléban halálba menetelük, visszatérő Ulyssesek, egyszersmind gyermekkori ólomkatonák, üres uniformisok, elhasznált játékszerek. „Daguerre úr találmánya”, a fényképezőgép halálthozó gépfegyverré alakul - kihasználva az emlékrögzítő masina lehetséges jelentéstartományait. Ahogy haladunk előre a két utolsó darab előkészítése során, úgy kezd felerősödni az Emlékezés Színházának gondolatköre, hogy tudjuk: az emlékezés a halállal azonosul, a halál pedig a kezdetekhez való visszatérést jelenti. Kantor megírja mindeddig talán legfontosabb esszéjét, a Tükörről szólót, amihez nehéz lenne bármit is hozzátenni. Legfeljebb felmondani A halott osztályban tanult leckét:

18