Kantor, Tadeusz: Halálszínház. Írások a művészetről és a színházról - Prospero könyvek 1. (Budapest-Szeged, 1994)
II. A független színháztól a halálszínházig
II. A FÜGGETLEN SZÍNHÁZTÓL A HALÁLSZÍNHÁZIG Ulysses Épp ezért alkalmasak az absztrakt fonnák pszichikai állapotok kifejezésére is; ezek közt van nyugodt, összpontosult, izolált, vannak zajosak, szétszórtak, egymástól távolodók és egymáshoz vonzódok, s a megfutamodások, bűnbeesések, várakozások, beteljesülések, rábeszélések és figyelmeztetések mind esélyt kapnak arra, hogy kifejezőeszközökké váljanak. Ebben az elrendezésben az ember-színész vonja magára a teljes figyelmet. A szem és a fül fokozott erővel irányul rá, miközben az absztrakt formák szférája meghódítja a tudat alatti világot. Az absztrakt kép (a színpad) nem díszítmény, mint azt vélik, hanem egy önmagáért létező zárt világ, melyben élet, dinamizmus, feszültségek, energiák, viszonyok keletkeznek. A hang, a forma, a szín viszonya. A kérők piros színe, Ulysses feketesége és Pénelopé fehérsége, A kérők összekuszált formái, Ulysses nyers formái. Pénelopéé pedig lágyak, szelídek. A kérők lármás, nyugtalan magas szoprán (sic!) hangjai, s Ulysses kimért, erős basszusa. A vizuális formákhoz hasonlóan viselkednek a hang formái is - vannak nagy, mozdulatlan tömeggé tömörülök, míg mások aprók, mozgékonyak, nyugtalanok. AZ ÚGYNEVEZETT DÍSZLET Amikor lemondunk a hagyományos díszletről, nem formális okból tesszük. Súlyosabb indítékaink vannak. Helyére olyan formák lépnek, melyek a cselekmény felépítését fejezik ki. lefolyását, dinamikáját,a konfliktusokat, a hullámzást,a fejlődést,a kulminációs pontokat, e formák teremtik a feszültségeket, aktivizálják a színészt és drámai kapcsolatba lépnek vele .. .a sehová nem vezető lépcső... a felemelkedés és alászállás formája. MEGJEGYZÉSEK A BALLADYNA SZÍNREVITELÉHEZ A legendái és mitológiai szférát (Goplana nimfa és a két Elf történetét) a szerző és a hagyományos színész naiv, banális, szentimentális operai (s tegyük hozzá sérthetetlen) felfogásban tálalta. Rendezésemben a Nimfa absztrakt Formaként-Fantomként jelenik meg: az Elfek pedig két részből álló, az anyaforma felé vonzódó, mozgó kerékként. Ez már az absztrakció, a magasabb rendű fogalmak, a szabad képzelet területe, ahol az árnyalatok skálája a tragédiától a burleszkig terjed. Az elképzelés magva a Forma-Fantom. Ennek absztrakt törvényei (különböző mértékben) kihatnak más formákra is, valamint formai lehetőséget adnak az ellentétes póluson, a nézőtéren létrejövő illúzió rendszer kialakulására. 133
