Cenner Mihály: Nizsinszkij Budapesten - Budai séták 1. (Budapest, 1993)

váltották fel. 1941 nyarán Nizsinszkij a villa földszinti halijában dühöngve tört-zúzott, mire Párdány Oszkár, féltve felesége és Tamara unokája testi épségét, a mentőkkel bevitette vejét a lipótmezei elmegyógyintézetbe. Romola tiltakozása mit sem használt. Ő később átvitette férjét a nyugodtabb és "elegánsabb" Schwartzer-féle magánidegszanatóriumba. Itt viszont igen drága volt a kezelési, tartási, ápolási költség. Megmaradtak Párdány Oszkár feljegyzései között az akkor még a villában lakó Nizsinszkij ápolóinak (többen voltak) jelentései, a rájuk bízott beteg dühöngő periódusairól. Szívszaggató olvasmányok.

Megmaradt Romola egyik levelének másolata, amelyben 1941 októberében a pesti élet egyik ismert társasági hölgyétől kölcsönt kér, férje szanatóriumi költségeinek kiegyenlítésére. Megvan a hölgy válaszlevele, amely szerint elhárította a kölcsön folyósítását.

Közben Romola - hogy pénzhez jusson - kiadta magyar fordításban Nizsinszkij St. Moritz-ban, 1919-ben oroszul írott napló-feljegyzéseit. (A könyv nem tünteti fel, hogy a fordítást Romola végezte-e) A gyüjtőív is megmaradt, amelyből kiderül, hogy számos magánszemély, sőt bank és pénzintézetek is fizettek elő a megjelenés előtt álló könyvre. A könyv elkészült, a maga nemében érdekes. Szerzőként Nizsinszkij Romola van feltüntetve, a könyv címe: Harc Istenért, alcíme: Nizsinszkij naplója. (Ha ez valóban az ő naplója, akkor miért szerepel legfelül Romola neve?)

A budai Kékgolyó utcai Schwartzer-féle szanatóriumi kezelés után jobb állapotba került Vaszlav, akkor Romola barátai és ismerősei révén a Balatonhoz vitte férjét. Meglátogatták Tihanyt, Balatonfüredet, és valahol Lepsény közelében telepedtek le hosszabb időre. 1942. augusztus 25-én este érkeztek vissza Budapestre, a Keleti pályaudvarra, amely gyászdrapériával volt bevonva, mert másnap érkezett Horthy István koporsóját szállító különvonat.

Ismerősök és barátok révén két szobát kaptak a budai Fészek utcában, egy munkaszolgálatra behívott orvos villájában. Nemsokáig maradtak itt, mert 1942. szeptember 6-án érte Budát az első légitámadás, amikor Zilahy Lajos rózsadombi villáját és a városmajori plébánia templomot is bombatalálat ért. Nizsinszkijt rendkívül felizgatta a háború közelsége, az óvóhelyre menekülés és környezetének - érthetően - bizonytalan viselkedése.

36