Cenner Mihály: Nizsinszkij Budapesten - Budai séták 1. (Budapest, 1993)

sokat beszél franciául, és kérdezősködik a villa régi, ismert francia vendégeiről. Bizalma tulajdonképpen csak Emíliához van, ennivalót is csak tőle fogad el.

Ápolója orosz, vele oroszul beszél. Olykor együtt sétálnak ki a budai hegyekbe. Nizsinszkij érezte, de alighanem tudta is, hogy az orosz nemcsak kísérője, de elővigyázatból melléje, mögéje rendelt ápoló-felvigyázó is. Erre vall, hogy egyszer, ebéd közben az ápoló az ajtóban ült, a táncos az asztalról a villát felkapta és hozzávágta. Egyszer Emíliával sétáltak a Váci utcában, mögöttük ment az ápoló. Amint a Fürdő (ma József Attila) utcába értek, Vaszlav hirtelen hátrafordult és hasba rúgta ápolóját. Emília azonnal kocsiba ültette. Az addig jókedvű és beszédes művész egész úton bosszús és hallgatag volt. "Pardon, bitte!" - szólt, ha azt kívánta, hogy hagyják most egyedül. Kyrával gyakran játszott, akár a szobában, akár a kertben (háttérben a nevelőnővel és az ápolóval), Tamarának, a kis pólyásnak örült, gyakran megnézte, bár második gyermeküknek fiút kívánt, amint azt egy őszinte pillanatában Emíliának bevallotta.

Közel 10 hónapig tartott Nizsinszkij harmadik budapesti tartózkodása. Romola, Tamara születése után, sokáig beteg volt. A bécsi szanatóriumot tekintélyes adósággal csak 1920 augusztus elején hagyta el. Ez is közrejátszott, hogy családját hosszabb időre édesanyjához küldte, mert akkor nem kellett neki gondoskodnia férje, a két gyermek, az ápoló és a dajka ellátásáról.

Hogy a közel 10 hónapos budapesti tartózkodás alatt Romola meglátogatta-e családját, erre semmi adatunk nincs. Sem Romola, sem Tamara nem tesznek erről említést könyveikben. Márkus Emília sem beszélt róla. Arra viszont van utalás, hogy Bécsből Emília férje, Párdány Oszkár kísérte a családot a budai villába, s bizonyára az ő kíséretében indultak tíz hónap után vissza Bécsbe.

Ezután Kyra ismét svájci nevelőintézetbe került, Romola férjével és Tamarával felváltva élt Bécsben, Párizsban, illetve ha Vaszlav állapota romlott, őt időnként a kreuzlingeni szanatóriumba szállították. Tamara hatodik születésnapját már nagyanyja budai villájában ünnepelték, s ő végleg itt maradt, itt járt iskolába, itt végezte a Színiakadémiát, hogy rövid időre magyar színésznő legyen.

26