Cenner Mihály: Nizsinszkij Budapesten - Budai séták 1. (Budapest, 1993)

A kislányt Tamarának nevezik. Romola hosszú hónapokat tölt a szanatóriumban, s kora ősszel férjét az ápolóval, Kyrát a nevelőnővel és a pólyás Tamarát a dajkájával Budapestre indítja.A család ismét Márkus Emília hűvösvölgyi villájában, a Nizsinszkijék által már korábban is lakott torony-lakosztályban helyezkedik el. Ez Nizsinszkij harmadik budapesti tartózkodása és ez közel nyolc hónapig, 1921 tavaszáig tart.

Erről az időszakról Márkus Emília sokat mesélt nekem. Akkor még nem gondolta, hogy Tamara majd hat éves korában végleg Budára kerül, és az ő nagymamái gondoskodásában és szeretetében fog felnőni, s hogy 16 év múlva Kyra is itt tartja majd esküvőjét.

De most még csak 1920-at írunk. Vaszlav látszólag egészséges, bár állandóan ápolója kíséretében, de szabadon mozog, sétál, nemcsak a villa tágas kertjében, hanem a budai hegyekben is, sőt anyósával gyakran látogatnak át Pestre. Ilyen alkalmakról mesélt Márkus Emília.

Egyszer a belvárosból villamossal jöttek hazafelé, ami az Új Szent János Kórházig közlekedett, ott át kellett szállni a Hűvösvölgyig tartó 83-as villamosra, de ugyanott közlekedett a zugligeti 81-es járat is. Emília és Vaszlav fogadtak, hogy melyik járat jön előbb. Vaszlav örült, mert megnyerte a fogadást, a 83-as érkezett előbb. Franciául beszélgettek, a táncművész jókedvű volt, még tréfálkozott is. Séta közben mindenkire rámosolygott, sokan üdvözölték őket, hiszen Márkus Emíliát mindenki ismerte.

1920 Karácsony. A villa halijában óriási, feldíszített karácsonyfa. A kis Kyra csillogó szemmel nézi a sok díszt és ajándékot, a féléves Tamarának ez az első Karácsonya. Nizsinszkij az emeletről a hallba vezető lépcsőn áll, arcán furcsa mosoly. Tamarát a dajkája hozza pólyában, ő még nem ért semmit az ünnepből. A ház úrnője megajándékoz mindenkit, a személyzet is a fa körül gyülekezik. Nizsinszkij nagyszerű hangulatban van, zenét is hallgat.

1921 tavasz. Nizsinszkij ismét vidám, dúdolgat és kocsikázni kíván. Emeleti szobájából lesétál Emília szobájába, ahol a ház úrnője éppen szundikál. Vaszlav gyengéden végigsimítja kezét Emília haján, s ő erre ébred fel. Estefelé kikocsiznak, és Nizsinszkij karlendítéssel üdvözli a járókelőket. Boldognak mondja magát, hazatérve

24