Cenner Mihály: Nizsinszkij Budapesten - Budai séták 1. (Budapest, 1993)

Nizsinszkijt az Orosz Balett bűvkörében a világtól teljesen elzárva tartotta hatalmas barátja, a balett igazgatója, Gyagilev. [...] Mindenki előtt képtlennek tűnt fel, hogy a nők iránt soha nem érdeklődő Nizsinszkij szerelmi, sőt házassági kapcsolatba juthasson. Hogy ilyesmire sor kerülhessen - a Romola esetében még egy külön akadály is volt: Nizsinszkij csak oroszul tudott. [...] De az olyan szenvedélynek, ami Romolában felébredt, nincs akadálya."

Romolát nem a balett-társulat, nem is maga a tánc érdekelte, hanem kizárólag a táncos: Nizsinszkij, s valószínűleg nem mellékesen - amint az a fenti írásokból szintén kiderül - a táncossal kapcsolatos világhír. De olvassuk tovább Romola emlékezéseit: "Tervem keresztülvitelében nem ütköztem nagy nehézségekbe. Édesanyám, Márkus Emília, az ország első drámai színésznője volt. Nyílt házat vitt, s kiváló külföldi művészek szokásszerüen ellátogattak hozzá és tisztelegtek nála. [...] Kiderítettem, hogy egyik tagja barátságban van Adolf Bolmmal, a társulat egyik kiváló táncosával. Ez a barátom fel is vitt a színfalak mögé, s bemutatott Bolmnak, aki rendkívül művelt, olvasott, kitűnő ember volt [...], s amellett nagyon kultiválta a társaságot. Természetesen megvendégeltük, megmutattuk neki Budapestet, s általa [...] a társulat sok tagjával ismerkedtem meg. Arra azonban nem akadt alkalmam, hogy Nizsinszkijjel találkozzam [...], amikor a balett másodszor ellátogatott Budapestre [1912. XII. 27. -1913.1. 8.] időm javarészét Bolmmal töltöttem, de összebarátkoztam Cecchetti Enricoval, a társulat olasz származású balettmesterével. «Tetszelgő büszkeséggel mesélt» híres tanítványairól, akik közé tartozott Pavlova, Karsavina, Mihail Fokin, Bőim és Nizsinszkij. Hamar felfedeztem, hogy hízelgéssel sokra mehetek nála [...], igyekeztem őt felhasználni arra, hogy általa szorosabb közelségbe jussak az Orosz Balettel. Közben édesanyám házánál pazarul megvendégeltük az orosz művészeket. Valamennyien eljöttek, Nizsinszkij és Gyagilev kivételével, akiket nem lehetett megközelíteni." Egy alkalommal ugyan bemutatták Romolának Nizsinszkijt, de a rövid beszélgetést megzavarta a soknyelvű közbeszólás. "Ezt az első bemutatkozást azután még más alkalmakkor újabb és újabb bemutatások követték", de Nizsinszkij soha nem ismerte fel Romolát.

Budapestről a társulat Bécsbe utazott, Romola követte őket. Cecchetti közbenjárására egyszer Gyagilev is fogadta, akinek előadta, hogy táncosnő szeretne lenni.

10