Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)

Latinovits Zoltán rendezőpéldánya (1972)

- 9 -Rudolf: , (megüti a hang) Professzor ur talán gúnyolódni

Ty' . , - ' _

(X OijuD

akar. De én valóban szeretem a szakmámat.

a természetet, a sportot. Amint azt is szeretni

fogom, akit oltárhoz vezetek.

Sántha: Jól teszi. Héthársi ur. s én a világért sem

.. akartam kigunyolni.) (A feleségéhez. aki közben

JUtke WJI - )

^ sálat kötött a fejébe, s valami nyári cekkert

kapott a karjára/Elmégy. kedves?(ód^c Sántháné: í Igen, átszaladok Ilonákhoz. Látni akarom az

«A'd'to'A-c c. Jyi~hjLc,U' unokáimat. A kisebbiknek valami ekcéma van

| • • • i a köldöke körül . Rudi. nem akar elkísérni?

Rudolf: A legnagyobb készséggel, méltóságos asszo. nyom. Alázatos tiszteletemet, profes^zomur.

I ■ ■ ■ ( Ky } oi^lr c £thuL'U-C) /

Sántha: LÁlazatos tiszteletemet. VNagyon köszönöm.

hogy volt szivesdMMMiMMMMik a lánykámmal

gyakorolni.

(Sántháné és Rudi elmennek) 4U-fLc J Ágnes: Anya még jókor elhurcolta Rudit.^Féítf,

hogy észreveszi, mit mondasz neki. (i*é—

jWHftyat ----Inn

.ff Trinity

Sántha: ® /:e nem félteijttV -tini/

Ágnes; Nem. Engem szórakoztat. Nagyszerűen tudsz

'IaAtÍI A gúnyolódni. Egész mozdulatlan marad az

I, , arcod, a szemöldököd pamacsa olyan komolyan