Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)

Németh László: Győzelem (1941)

ezzel az Ács Lajossal élned, nem azt mondanád róla: ez az ember egy erdő, hanem azt, hogy ez az ember úgy vakarja a fülét, mint egy vizslakutya. Ez az én teóriám.

Ágnes. Míg Héthársit, aki nyilván nem erdő, egy életen át elviselném.

Sántha. Olyasformán.

Ágnes. Különös elmélet, épp tetőled, apukám.

Sántha. Az életnek vannak sötét és kegyetlen titkai. S a legnagyobb talán a szerelem. Az ember fölépíti a maga erkölcsét, céljait, eszmevilágát, s akkor egyszerre csak hatni, nyújtózni kezd bennünk egy idegen isten, akinek egy térdvonala, egy bujtogató árnyalat a hangban fontosabb, mint mindaz, ami minekünk legjobb természetünk szerint odáig fontos volt.

Ágnes. S te azt hiszed, hogy ez az isten, aki Európát bika képében rabolta el, mindig közbeszól, amikor egy űrilány és egy parasztlegény egymáshoz a szükségesnél közelebb ér?

Sántha. Igen, a legnagyobb megbecsülés ellenére is. Egy lehelet, a kéz kérges nyirka ...

Ágnes. Akkor valóban sötét dolog a szerelem ... Ha ilyenek döntenek benne.

Sántha. Ki tudja? Hátha ő tudja jobban, mit akar velünk ... Hátha ez a mi kis morális nyavalygásunk csak múló vergődés az ő nemzedékeken átmenő folyamatában.

Ágnes. Nem pihennél egy kicsit a székedben? A vacsoránál megint agyonbeszéltetnek.

Sántha. Látom, nem akarsz segíteni a kísérletemben.

Ágnes. Nincs tapasztalatom, apukám, s a lélektan, úgy tudom, tapasztalati tudomány. Már fönn vannak a karosszéknél. Mialatt Ágnes Sánthát elhelyezi, Lajos is kijön a szobából, s egy meszesedényt vesz ki a pinceföljáróból.

Lajos vizet húz, s közben egy népdalt fütyöl. Fölszól Ágneshez. Hallja, így éneklik ezt Nógrádban. Másképpen nyúzza. így meg Kalotaszegen ... A vödröt kilöttyintve. Meszet látott-e oltani?

Ágnes lassan lesomfordál az apja mellől. Minek magának a mész?

Lajos. Van egy teniszpályám; azt kell megvonalazni. Ha tűlverem a labdát, maga majd azt mondja: aut ...

Sántha kiszól a könyve mögül. Csak nem a házat akarja kimeszeltetni?

Lajos. De azt én. Amíg ingyen a munkaerő.

Sántha. Ilyenkor, amikor már eloszlik a tábor?

Lajos. Nem amikor eloszlik a tábor, hanem amikor elment az esperes.

Ágnes. Melyik esperes?

Lajos. Amelyik itt volt megnézni, hogy milyen karban van a major. Akkor volt itt, hogy maguk kijöttek.

Ágnes. S mért nem annak meszelték ki inkább?

Lajos. Majd bolond lettem volna, hogy a mi meszelésünket is beleszámítsa az árendába. Mondtam már, hogy egyben akarjuk kibérelni az egész Rossz-Topánt.

Ágnes. Mondta, de én akkor sem értettem.

Lajos. Nohát, egyszerű. Az egyházkerületre rászállt ez a kis birtok; gondolták, adnak a reformátusoknak is, hadd legyen nekik is féltenivalójuk. Az egyház meg, hogy meg ne szólják, kiosztotta a füzesi szegény reformátusoknak. Ki egy holdat, ki kettőt; a major meg itt maradt középen, mert azt senki sem akarta zsindelyeztetni. Ez volt a földosztás Topánban. Az árenda, persze, hol bejött, hol nem, kitől igen, kitől nem. Az emberek azt tartották, hogy az egyháznak türelmesnek kell lennie. Az egyház azonban azt mondta, hogy akinek van, annak adatik, s bérlőt keresett rá. Volt is már az egészre egy helybeli mészáros. Ekkor jöttünk mi, hogy kivesszük mint bérlőszövetkezeti káefté.

Ágnes. És annak mi az előnye?

Lajos. Első előnye, hogy azt veszem be, akit akarok. Szóval, hatalom. Másodszor, innen a majorból központilag végzem a művelést. Szóval: új módszer. Én szabom meg, hogy ki mit termeljen, persze, amit jól el tudok adni. Ha beüt, kivesszük attól a boldogtalan egyháztól száz évre. Erre is van már konspirációnk: egy kis elméleti ködösítés. Az lesz a földosztás az Ács Lajos szisztémája szerint ... A központi nagy közös föld, s a kisemberek házi majorsága.

28