Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Jegyzetek
23. Több kézirattöredék őrzi ekkori válságos hangulatának emlékét. (Ablonczy László: Latinovits Zoltán tekintete. Bp. 1987. 34—36. és 39.) Egy levélben így ír: „Minden vágyam az, hogy A színházat, tehát nem speciálisan a miskolcit, szeretném elhagyni. Az állandó idegfeszültség, amely ellep, ha színpadra kell menni, vagy bemenni próbára, állandó szorongást és félelemérzetet vált ki belőlem.” (1959. 10. 18.; eredeti kézirat; kiadatlan.) 24. Boldogságteremtés. In: Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára i.k. 282. 25. Eredeti kézirat; kiadatlan. 26. Siklós Olga: Szabad-e kiűzni a kufárokat a templomból 1-3. Uj Horizont. 1990. 5. és 6. szám, 1991. 1. szám. (A továbbiakban: S. O. I., II. és III.) Az idézett mondat: S. O. II. 5. 27. Baló Júlia: Sztárinterjúk forgatás közben. Bp. 1988.29. A beszélgetés rövidített, korízléshez igazított változata megjelent: Színház. 1976. augusztus. 22-25. A fenti mondatok ott némiképp más hangsúllyal, finomabbra szerkesztve olvashatóak. A hangfelvétel elhangzott a Magyar Rádióban 1985. december 25-én. 28. Karácsonyi névjegykártya Ruttkai Éva édesanyjának: „Drága Emma néni, boldog Karácsonyt kíván a száműzött herceg — Zoli. 1970. dec. 23.” (Eredeti kézirat; megjelent: Sz. G.: Latinovits Zoltán töredékei. 1970. Színház. 1991. szeptember.) 29. Beszélgetés Latinovits Zoltánnal. (Gách Marianne) Film Színház Muzsika. 1970. augusztus 8.; Latinovits Zoltán: Ködszurkáló. Bp. 1973. 13-16. Fennmaradt a hetilap kiszakított két lapja, amelyen Latinovits Zoltán tollal bejelölte: az újságban megjelent interjú mely részleteit kell a Ködszurkáló kötet kéziratához legépelni. 30. „Pesten oly sokszor kértem, hogy rendezhessek. Ez a vágyam nem teljesült. ... Veszprémet választottam, mert rendezésre is nyílik lehetőségem.” (Filmforgatás után, új szerep előtt — Találkozás Latinovits Zoltánnal — Gách Marianne. Film Színház Muzsika. 1971. szeptember 11.) 31. Hangfelvétel; elhangzott a Magyar Rádióban 1971. szeptember 10-én. Riporter: Nyakas Szilárd. 32. Latinovits Zoltán korábban már játszotta A néma levente férfi főszerepét Gyulán. (Bemutató: 1966. július 22.) 33. S. O. II. 3. 34. Latinovits Zoltán 1971. november 25-én levélben kéri Mezei Mária férjét, Lelbach Jánost, ellenőrizze, hogy megfelelő formában gépeljék könyve kéziratát. (Eredeti kézirat; megjelent: Mezei Mária: Vallomástöredékek. Bp. 1981. 278.) 35. Latinovits Zoltán: Ködszurkáló i.k. 200. 36. Eredeti gépirat; kiadatlan; a lap alján Magyar Bálint kéziratos sorai. 37. Hangfelvétel, 1986. április 10.; a beszélgetés néhány - szerkesztett - részlete megjelent: Napló (Veszprém) 1991. szeptember 7. 38. S. O. II. 3. 39. Ablonczy László: Latinovits Zoltán tekintete i.k. 122. 40. Hangfelvétel, 1986. április 10.; Napló (Veszprém) 1991. szeptember 7. 41. Hangfelvétel, 1972. március. A riporter neve nem szerepel a felvételen, a felvétel többszöri meghallgatása után felismerni véltem Gellért Kiss Gábor hangját, aki megerősítette: ő készítette az interjút Latinovits Zoltánnal, a pontos időpontra már nem emlékszik, az elhangzottakra sem, de nagyon zavaros volt az anyag, azt biztosan tudja: nem ment adásban. 42. Németh László: Nagy család I. rész. Bemutató: 1963. október 25.; II. rész. Bemutató: 1964. október 23. A Veszprémi példa (In: Németh László: Megmentett gondolatok i.k. 395-409.) hullámverésszerűen végiggyűrűzött színházi közéletünkön. 43. Hangfelvétel, 1986. április 10.; Napló (Veszprém) 1991. szeptember 7. 44. Uo. 45. „A darabot csak a maga egységében lehet befogadni. Elméletileg persze a tevékenység felbontható, de tartalmilag elválaszthatatlan. Most mégis kiemelném azt a tényezőt, amiről nálunk a legkevesebb szó esik — és ez a térlátás. Mert a rendezőnek nem elég, ha filozófiája van, bár enélkül igazi drámát semmilyen korban nem lehet értelmezni — de képesnek kell lennie a dráma lebontására is. Egyrészt szerepekre és szereplőkre, másrészt felvonásokra és jelenetekre kell bontania a drámát, valahogy úgy, mint az építésznek, aki, amikor az épület tömbjét, kubusát maga előtt látja, azonnal képes termekre bontani, tagolni azt. A rendezőnek mindenkor képben, térbeli játékban kell megkomponálnia a drámát, méghozzá úgy, hogy szem előtt tartja: vasbeton helyett emberarányú oszlopokból építkezik.” (Földes Anna: A rendezőé a szó. Bp. 1974. 92.) Egy rádióinterjúban Latinovits Zoltán így fogalmazott: „A konstrukció mindig a díszletnél kezdődik, mert hiszen a díszlet már önmagában meghatározza azt a teret, amelyben az előadás lejátszódik.” (MR. 1973. március 27. Riporter: Eőry Éva) 46. Molnár Péter először Ruttkai Éva kérésére élőszóban mesélte el Latinovits Zoltánnal kapcsolatos emlékeit 1977-ben (sérült hangfelvétel és gépirat), majd terjedelmes tanulmányban összegezte mindazt, amit Latinovits Zoltánról az utókor számára emlékül hagyni fontosnak ítélt. (Gépirat, 1977.) E tanulmány egy részlete nyomtatásban is megjelent: Molnár Péter: Latinovits Zoltán Németh Lászlót rendez. Fejér Megyei Szemle. 1981. 1. szám 93-102. A közölt részlet után 1981. áprilisában a 256
