Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Szigethy Gábor: Győzelem, diadal nélkül (1991)
mentőautóval Pestre, a Korányi Kórházba szállítják - Veszprémben, kérésére, rövid időre megállnak a színház melletti parkban. Tények. Megmaradt néhány félbetépett cédula. 1972. március 26-án Latinovits Zoltán zaklatott idegállapotban feljegyzi: tiltakozik a kórházban tapasztalt szörnyű állapotok miatt. ítéletének hitelességét nem lehet bizonyítani. De lelkiállapotát hitelesen tükrözi az egyik papírszelet alján olvasható mondat: „Mindezen látvány mélységes diihvel és szomorúsággal töltött el.” Apró cédulákon üzen. Kéri Ruttkai Évát, intézkedjen: az Illyés-dráma rádiófelvételével várjanak, várják meg, Húsvétkor (reméli) feltételezhetően már otthon lesz. Addig is kéri szerelmét, hozza be neki a Missalét, hogy követni tudja a Nagyhetet.150 Egy másik cédulán Dorogi Zsigmondnak üzen: a legnagyobb erőfeszítések árán sem tud kiszabadulni a kórházból, ezért a szentesi rádiófelvételt egy későbbi időpontra kell halasztani.151 Betegen, megalázottan (állítja: egy ápoló megütötte!) művészi munkája foglalkoztatja, tervez, szervez, gondolkodik, józanul álmodik. Április 2-án volt Húsvét abban az évben. Előtte pénteken és szombaton Ruttkai Éva nem játszott, noteszébe - amelybe eddig kizárólag fellépéseit jegyezte be - most azt írta be mindhárom napon: Piki! (Latinovits Zoltánt családjában így szólították.) A kórházból Húsvétkor nem engedik haza, éjjeliszekrényén levelezőlap): „1972. Húsvét — Édesem! Van idő! Érzem, tudom. Vagyunk és leszünk. Te és a Te Évád”15“ Véletlen: Mezei Mária három hónappal később Latinovits Zoltánnak írott levelében így fogalmaz: „Türelem édes Zoltán - van időd! Csodálatos tehetséged romolhatatlan anyagból van. Csak hordozóját, fizikumodat óvd és vigyázd kicsit. Pihenj, örülj! Örülj Szemesnek, a nyárnak, a szeretetnek, a szerelemnek, ami körülvesz. Mennyi erőforrás!” Április első hetében Latinovits Zoltán próbálja rendbeszedni zilált lelkét, roncsolt kapcsolatait. Húsvét vasárnap néhány sort ír Dajka Margitnak: „Korányi Kórház, 1972. 4. 2. — Drága Margitka, Árpád bátyám, rettentően elkészültem erőmmel. Egy kicsit muszáj volt pihenni. Ha kijövök (8-9,-e) jelentkezem. Örök barátsággal, szeretettel Latinovits Zoli”154 Néhány nappal később Dobák Lajosnak üzen: „72. 4. 7. - Drága Lulu, szeretettel köszöntelek, kérlek vigyázz RÁNK! A régi barátsággal Zoli”155 RÁNK: közös, szeretett gyermekünkre — a Győzelem előadásra. Ezen a napon hivatalos, baráti levelet is kap: „Kedves Barátom! Örömmel értesítem, hogy elhárultak az akadályok - bizonyára értesült arról, voltak ilyenek — és kötete nagyon hamarosan nyomdába kerül. Elnézését kérem a késedelemért; a kiadó vétlen benne! Levelemmel egyidőben bruttó harmincezer forint honoráriumot nevére a Deák Ferenc utcai OTP-be átutaltattam. Kívánok mihamarabbi teljes gyógyulást; jó lenne ha valamennyire kímélné magát. Baráti üdvözlettel Kardos György igazgató” Lehet, hogy eszébejutott: Kardos György, a Magvető Könyvkiadó igazgatója nem csupán ismerőse, de barátja Aczél Györgynek. Lehet, hogy arra is gondolt: az Érdemes művész cím visszavonásáról Aczél György döntött és intézkedett. Lehet, hogy érezte: könyve nyomdába küldésének engedélyezésével s a harmincezer forint (nem kis pénz akkoriban!) kiutalásával hivatalosan akarják kiengesztelni, vagy legalábbis annak látszatát kelteni, mintha „fönt” nem tehetnének mindarról, ami Veszprémben történt. Lehet, hogy úgy ítélte meg Latinovits Zoltán: mindennek ellenére Kardos György rendes ember, mert ő legalább igyekszik segíteni rajta a bajban. Régi barátjának, Lipcsey Attilának, a sümegi főorvosnak viszont szomorú, de engesztelhetetlen levelet ír: „1972. 4. 9. - Kedves Attila, szerencsétlen dolgokat műveltél velem, sok bosszúságot okoztál és az »érdemes művész«-ségtől fosztottál meg. Nem tudok már ezen segíteni. Talán egyszer majd lenyugszom, aztán meglátogatlak. Hosszú időnek kell még ehhez eltelnie. Remélem azért a parkban továbbélek Sümegen... Aczéltól tudom, hogy leveleimet sem adtad fel! Ezért kérlek postafordultával a leveleket elküldeni, amennyiben azokat megsemmisítetted — ismét jogtalanul — arról is express értesíts. Üdvözöl mélységes szomorúsággal Latinovits Zoltán”157 251
