Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Szigethy Gábor: Győzelem, diadal nélkül (1991)
prédául odadobni a lap. Ráadásul Dies Endre a Népszabadságot is felelőssé tette ilyen szemléletű bírálatok közléséért, mondván: csodálkozik, hogy lehet így rendezni, lehet ilyen bírálatot írni, s még inkább csodálkozik, hogy akad Magyarországon újság, amely közli is ezt a bírálatot. Illés Endre írása a többszázezres példányszámú Népszabadság helyett a tízezer valahány példányszámban megjelenő Kritikában látott napvilágot. Hangsúlytalanul Tarján Tamás elismerő kritikája alá tördelve. Kétségtelen: itt és így közzétéve Illés Endre cikke nem egyértelműen politikai támadás, mint lett volna a Népszabadságban. így csak goromba letaglózás. Annyira egyértelműen az, hogy semmilyen nyilvános visszhangja nem támadt ülés Endre inkvizítori kirohanásának. Latinovits Zoltán levelet írt a Kritika főszerkesztőjének. „Bp. 72. 6. 9. - Tisztelt Szerkesztőbizottság, mellékelem a levelet, melyet Illés Endrének küldtem. Gondolom a közlés kérése furcsa mosoly-ingereket váltana ki önökből, ezért mellékesen mellékelem a levelet. A tisztelt író korát meghazudtolóan gonosz, ámbár írása a szenilitás biztos nyomait hordozza magán. A túlélők nevében ennyit mégis szerényen meg kellett jegyezni. Köszönöm türelmüket: Latinovits Zoltán - Ps. Miután a Szerző címét nem tudom, nagyon kérem továbbítsák y 131 az önök címére írt levelet. Köszönöm.” A Kritika főszerkesztője ingerülten a papírkosár felé hajította Latinovits Zoltán levelét (össze sem gyűrte, csak föl kellett emelnem a földről), s miután úgy döntött, megkíméli IUés Endrét Latinovits Zoltán keserűen-indulatos levelétől, az eredeti kéziratot néhány sor kíséretében — hangsúlyozott szándéka szerint — visszaküldte Latinovits Zoltánnak. Csak a kéziratról (a titkárnő segítségével hirtelen és titokban) készült, lassan halványodó fakszimile másolat alapján ismert: mit gondolt Illés Endre írásáról Latinovits Zoltán. „Budapest, 1972. 6. 9. Tisztelt Úr, Ön a KRITIKA 4-ik számában cikket írt író vagy bohóc címmel. Ezen írásában Németh László: Győzelem c. előadását sértegette, illetve az arról írott méltánylás kritikusát, a színházat, a társulatot és engem is. Helyesebbnek tartottam volna, ha az előadást megnézi, vagy megkérdezi a Németh családot vagy netán Illyés Gyuláékat, vajon milyen is volt ez, talán nekik hitelt adott volna. Meg kell jegyeznem, hogy a Népszabadságban megjelent kritikának idézett részét meghamisította, bár az idézett részt idézőjelbe tette. Egy név konzekvens megjelenését húzta ki önkényesen az idézetből, mely név az enyém. Ez a név ma Magyarországon és immár a világban valamit fémjelez, melyről talán nem tud, hiszen ön a színházi világban járatlan. Becsületsértésnek veszem írását és gondolom On is elismeri, hogy ez teljesen jogos. Miután cikkének címe kérdés, hasonló modorban, Ön ezt nem tette —, válaszolok. Ebben az esetben, ezt az írást olvasván úgy érzem nem író írta, hanem bohóc. Latinovits Zoltán rendező-bohóc”132 Ugyanezen a napon Latinovits Zoltán levelet írt a Színházművészeti Szövetségbe: „Budapest, 1972. 6. 9. — Tudomásomra jutott, hogy a Színházművészeti Szövetség tisztségviselői 1972. 3. 20. — du., Németh László általam Veszprém városában rendezett Győzelem c. előadásának 1972. 3. 18.-i nézői közül egyeseket behívattak és aziránt faggatták, vajon én ezen az előadáson a nyílt színen a »rendszert« és a Szovjetuniót gyaláztam-e. Ezen feltételezésért, miután a hírek szerint az utóbbi esztendők során személyemmel , ' 133 kapcsolatban ez több ízben elhangzott, a Színházművészeti Szövetség tagjainak sorából kilépek.” Ki tudja: milyen hírek, pletykák, ködösített fél- és negyedigazságok jutottak el Latinovits Zoltánhoz a Győzelem-előadás után történtekről szárnyra kapott legendákból? Tudja-e (akarja-e?) valaki ma dokumentumokkal bizonyítani: mi történt és mi nem történt a Színházművészeti Szövetségben 1972. március 20-án? Azon a napon, amikor Ruttkai Évát a minisztériumba invitálták, adná vissza csendben azt a hivatalos levelet, amelyben Latinovits Zoltánt értesítették: Érdemes művész címmel tüntették ki. Talán mosolyogtak amikor megtudták: a levél a címzetthez még nem érkezett meg. 248
