Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)

Németh László: Győzelem (1941)

Lajos tétován. Úgy gondolja, tanár úr, hogy aki meggazdagszik, annak nem kell már ezekkel a dolgokkal törődnie?

Sántha. Nem kell? Nincs joga ... Mocskos hordóban akar bort tartani? Az ember önmaga első tanítványa. Aki még a maga életében sem tudja az elveit diadalra vinni, az mit cselleng szép szavakkal a másoké alatt. A népet csak az védje, aki össze tud olvadni vele.

Lajos. A nép nem olyan nagy igényű. Az olyan, mint a cápa, a hajó mögött. Neki minden jó, ami a hajóról lehull. Egy kis segítség, egy kis igazság, tanítás ... Nem fontos, hogy az egész ember, elég a csizmája ... Hajótörésnél, persze, az egész hajó is ... A nép mindent elfogad, és mindenért hálás ... Vagy semmiért sem.

Sántha. Én pedig azt mondom, hogy a nép ne fogadjon el semmit, csak amit kivív. Nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni. Ennek itt, s akikről mindezt lefölözzük. Én a maguk helyében a lehető legbizalmatlanabb lennék azok iránt a szélhámosok iránt, akiknek füstöl a szájuk a Dózsa György nevétől, s el sem tudnak képzelni egy lakást villanybojler nélkül ... Hirtelen megtorpanva. Kíván valamit?

Ágnes. Lacival van dolga.

Sántha. Ó, Lacival! De hát mért nem kelted föl, ha vele?

Ágnes. Hát itthon van?

Sántha. Hogyne ... Most alussza ki a szociális jachtozást. Éjjel is bölcsődéket jár ki ... A nyitott ablakon fölkiált az emeletre. Laci, halló! Mialatt ő hívja, Laci a lakás felől.

Laci fehér nadrág, kék tengerészkabát, nyakkendő nélkül. Parancsolsz, apa?

Sántha. Vendéged van ... Akaratlanul is beajánlottalak neki.

Laci észreveszi az elhúzódó Lajost. Á, Ács Laji? Ez kedves. Apa, te szkeptikus vagy ezekben a dolgokban. Nahát, most bemutatok neked egy embert, aki teljesen igazolja a mi faji optimizmusunkat.

Sántha. A te fajod optimista is lehet, mindig lesz belőle.

Laci. Nem kívánok többet Magyarországnak, csak hogy minden községben legyen egy Ács Laji. Ez a népfőiskola talán már a negyedik vagy ötödik dolog, amit ő üt nyélbe. Először a dalárda, aztán a kölcsönkönyvtár, egy hitelszövetkezeti bolt. Most egy gyümölcstermelő és -értékesítő szövetkezetről ábrándoznak. S igen ügyesen, mindenre az intelligenciát vonják be. Tanítót, papot, nyaralókat. Nemcsak a népet neveli, hanem bennünket is. A teájához ül. Megengeditek?

Sántha kényszeredetten Lajoshoz. Szóval, régi ember a szakmában. Azt hittem, most kezdi ... mint népfőiskolás.

Lajos. A titkár úr túloz; afféle legénybíró vagyok.

Sántha. Úgy hallom, ezt a népfőiskolát a helybeli egyház tartja fenn.

Lajos. Igen, van egy buzgó kis káplánunk. Mi csak úgy hívjuk: a kis tiszteletes.

Sántha. S nem kényelmetlen ez? Nem lesz ebből olyan vasárnapi iskola?

Lajos. A papoknak palástjuk van. S azt jól ki lehet teregetni. Elfogja a fönnvalók pillantását.

Laci egy csirkeszárnnyal küszködve. Hallod ezt, Ágnes? Mit szólsz ehhez a természetes észhez? Neki mi spanyolfal vagyunk. Mi jótállunk érte, hogy szolid dolgot csinál; ő meg készíti, ami úgyis készül...

Lajos Sánthához. Úgy értem, mindegy, hol s milyen körülmények közt kezd el egy paraszt ifjú gondolkozni, csak elkezdjen. A végit már úgyis ó gondolja, nem az, aki elindította.

Laci. Halljátok ezt az öntudatot? Ács Laji a legalattomosabb forradalmár, akit valaha ismertem. Erre a koponyára büszke lehet a magyar nép. S azt hiszitek, ő az egyetlen? Szebbnél szebb példányokat talál az ember.

Ágnes Lajoshoz. Magát nem bántja, hogy példánynak nevezik? Úgy gyönyörködik magában, mint valami telivérben?

Lajos. Mi már megszoktuk, hogy a nadrágos emberek lelkesedjenek értünk.

Laci. Ez is palást, mi, Laji? A lelkesedés ... Az este az öreg Kardhányó államtitkárt egész fölgyújtottam a maguk Topánjával. Népegyetemet akar a Balaton mellé. Már ki is néztük, hogy hol fogjuk megépíttetni ... Nyáron át a városi ifjúságból vezénylik le a legtehetségesebbeket; télen meg a falusi legények szállnak be. Persze, a balatoni megyéken kezdik. Meg keli tanulniuk mindent, amit ilyen idegenforgalmi helyen egy

15