Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)

Latinovits Zoltán rendezőpéldánya (1972)

Sántha;

Sántháné:

(lerúgja a lábáról a takarót s föláll) Éreztelek benneteket amint jöttök az utón ... A Sátánnak adott egy fát az Isten, ahonnét a világot megrontsa, s ti nem akartok nekem egy napot adni?

Nem a fádat altarjült bántani. Bár nem tagadom, eléggé fáj, hogy ilyen tüntetőén kijöttél ide.J Délelőtt hárman-négyen is voltait nálunk, valahogy szétfutott a tegnapi rosszuLl^ted-hire,

s most mindenki nagy szemeket mereszt: i

igen, TopSn5äri7^|Ä'vöd nem Vizsgálna! még, a feleséged nem ápolhat. Ahelyett, hogy a családodat magad köré szednéd: kihurcaltatod magad erre a szemétdombra ... Jó családja lehet ennek az embem ek, hogy igy bánik velük.

Ha:

Sántháné;

Sántha:

Sántháné;

Anyukám, ne erről. Ottó is megtiltotta.

Igaz, fontosabb dologban jöttünk. Ágnesről van szó.

Az élőket mentitek?

Ebéd után beállit Héthársi; láttam mindjárt,

hogy nagy dologban jött. Az orra még lóg,

de az arca ünnepélyes, sötét kabátot vett,

és nyakkendőt kötött. Ilyen szép nap és ilyen

ti

sötéten? - kérdem tőle. - Méltóságos asszo-H /

nyom, mondja ő,( máskor mindig csak Kata