Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Latinovits Zoltán rendezőpéldánya (1972)
- 52 --affni"é nnm i'mrla^n '■"QJ h^gy 1-~i■ *naoi iitaia amt n lmjából. (kiszól a legények felé) Mondjátok meg a tiszteletes urnák, hogy én bementem ma estére a faluba, (indul, de ki a határ felé)___________________________ Lajos ! 0,7 ^’pjfX'3 piciluui't, nki u kfti’eBBB'éhbnn niiominny iUVt} an •M írres ^"V.TA'er) Lajos ! $S megiramodva ő is utánaszöldk a határ felé) r (rendezgeti a párnáidat) Magam hoztam el őket a veszedelembe. Magam tettem őket tisztába, mint a halottakat. Vagy lesz többet ilyen párnám, vagy sem. (Nagy deréknyomások közt indulni készül, amikor a falu felől megj elenik^Sántháné^és^Ji^j Az uramat nem látta, jóasszony? A professzor urat, ( c Énrám nem bizták, énrám csak a párnákat meg a cihákat szokás bizni. (megemeli a \^€aoP talicskát) Ha az nem leszotT^'De jó/akipihenni tud. éta T ^5*3 (a tornácra lép) Bandi, alszol? (az anyja után) Ne keltsük fel, mama. Ágnes: Lajos: Ágnes: i Ácsné: SánthaQé^ Ácsné: Sántháné: Ila:
