Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)
Latinovits Zoltán rendezőpéldánya (1972)
- 51 -Ágnes: Lajos: Ágnes: Lajos:' Ágnes: Lajos: (elpirul) Csakugyan? (keményen) Mi ugyanis zsellérek vagyunk. A négy holdunk mellől apám, anyám is napszámba járt.f^kgnes hallgatásától még indulatosabban) Csak azt csodálom, hogy a cipőjét le nem vetette, s rá,nem akasztotta a taliga fájára. Mert az igazi szegény asszonyt en51 ismerni meg, hogy nem a lábát félti, hanem a cipőt. Maga együtt laldk a szüleivel? Amelyik él, azzal együtt. Ameddig élek.i Azután meg a másikkal is. Ha az őszön felköltözöm, ide is felhozom. (Ágnesre se n^zve) Aki a feleségem lesz, annak hallgatnia kell a dödögését. Aki sajnálja érte hogy ilyen tökéletlen vénasszony menyének kell lennie, sajnálja. Én nem sajnálom. Nem mondhatom egy özvegy asszonynak, hoggí vagy finomabb lesz, vagy mehet a házamtól. Alihoz azt a sok vödröt, meg kefét, meg tyiíktollat is elő kéne vennem, ami megette öt. (’Ago Lajos, én igazán nem tudom, mért mondja ezt. (_Ezt én se a Tán okit ás ul. A kisasszony azért jött ki, hogy tanulmányozzon bennünket. S a tanulmányhoz az is hozzátartozik, hogy a parasztembernek anyja is van. (fölrúgja a meszesvödröt) Annak van még csak igazán ,. .
