Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)

Latinovits Zoltán rendezőpéldánya (1972)

- 50 -Ácsné:

A halál, kedveském. Az lesz az első, aki en-Lajos:

Ácsné:

P , ■ ,

b Á/U JV- tSL

Ágnes: Ácsné:

Lajos;

gém fog vinni, nem én az övét Talán a kisasszonynak lesz ez az ágynemű? (A^Crrz w) Nem, a kisasszonynak ptí[króc lesz ma a papiam. Az édesapja beteg; annak kell.

(körüljárja Ágnest) cí, ^a tudtam volna. Egy váltás mi lett volna-*U**''á-Tóganés taligá-Igazán ideldnn akar a kisasszony

7"

aludni?

Miért? Nem illik, nénike?

Már hogyne illene. Látott már olyat a világ, ami az úri kisasszonyoknak nem illik? Kipróbálj ák az ilyet is, hogy a magukét jobban megbecsüljék aztán,

(nevet) Egész jó filozófiája van,

MMtAgai) Na, csak menjen be, nyanya, Ott van az első szobában az ágy. A kisasszonynak is vethet (egy vánkost meg lepedőt, f

4y

H

k? (&L4- £

Jól van, de sürgős. (Szedeiozködikj Az ember

addig nem robotol, ameddig beszél, (Bevonszol.'Tpjá s. ruhá^az ágyakhoz)

(nevetve utánanéz) Mért hajszolja szegényt? A cselédjük?

(hirtelen a szemébe nézve, komolyan) Nem, az édesanyám.

Ágnes: Lajos:

Xcsné»

Ágnes;