Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)

Latinovits Zoltán rendezőpéldánya (1972)

39 -eignes: Lajos; Ágnes: Én sem tartóztatom magát. Hátha magáért is kijön az illetője. A * t, (-hogyan imjütt-ráj hogy olyan lóhalálban utánunk karikázzon? Elmondjam őszintén? Ha csak addig lesz őszinte, amíg kellemes ,., No, akkor ezt elmondom még.lHát, ahogy el­mentek, én valami disznótenyesztő könyvbe temetkeztem. Mert ha meglesz a bérlet, amit terveztünk, a disznó szállitaná el legolc óbban a Kukoricát. Egyszerre érzem, hogy valami dk, szorulás van benne,/mint amikor az ernoer nem teszi meg a dolgát. I Megtapogatom a zsebem, hogy nálam van-e a Ötszáz/amit a titkár ur hozott. Ott van. abban nincs hiba. Aztán a kottákat nézem meg, hogy elzártam-e. Az is megvan, ászaik, az én nyugtalanságomként akar elmúlni.| Végre is átmegyek a legényekhez, s azt mondom: "Tec milyen marhák vagyunk mi, hogy ezt a vendégeket elengedtük. Itt kellett volna tartani előadónak. Egy hét alatt az egész világtörténelmet eltanította volna. : Azt mond­ják: "igaz". "Te, én utánuk biciklizek. " "ilyen l sürgősen? Azt hiszik, megbolondultál, V De én akkor már tudtam, hogy maguk után kell Lajos :

Next

/
Thumbnails
Contents