Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)

Latinovits Zoltán rendezőpéldánya (1972)

- 33 -Ágnes:

Sántha:

Ágnes:

■^SOJ,

S ántha:

Ágnes:

S ántha:

(egy ideiWtartér halig at ás után) Mondd, apa, ez volt a te bajod?

Bajom?

^Amit hordtál és nem mondtál. Nekem legalább: Hogy gyenge voltam. A Kardhányóék oldalán ragadtam.

De miért? Aki elbirt ekkora szenvedést, mért nem bírta a harcot?

Mert aki elbukott, az már csak a szenvedést

Kibírja.

Mi az, hogy elbukni?

(kis szünet) Van egy mélyebb vétek, végzetesebb, elkárhozás, mint amiről a^apok^tu^ak||,^^T-^ kor a jó érzéseinkből lesz hínár, az emlék, szeretet, felelősség: gyilkos fonadék, amiben létünk értelmét bűnösen elveszítjük. (Lacihoz,

éb»rrip»tiii l<-|WrthOÍ.T)Tiiiíi1 Ógfiiőli.

■jufr) Mit állsz (Jtt?

Kardhány0 már nagyon reklamál.

Azonnal .., a

toa^ákaBsasaSítSLátva, hogy Laci vár)| Mondom, megyek. (Hogy Laci bement, Ágneshez)Sa&mimmtn-agilmMa» Mindaz, amit a nevelés megdicsér ben nünk, s amire a jóérzés kényszerít; a hitves/ nyugalma a fiugyerek jOvője, a békés természet

ítéhésT"

S áhthaf

.Laci:-^nth0-