Németh László - Latinovits Zoltán: Győzelem - szövegek, legendák, dokumentumok - (Budapest, 1991)

Latinovits Zoltán rendezőpéldánya (1972)

- 29 -Rudolf:

Sántha:

Tiszteletes;

(Rudinak nyújtja a kabátját) Megkérhetem, hogy ez/ a kabátot bevigye és Ila nővéremmel a gye/meke köldökéről beszélgessen?

Az

Ez at legokosabb, amit tehetek? (Átveszi a kabáto/ s bemegy a kerthelyiségbe, Ágnes a korláthoz

uzódik s a Balatont nézi) ti/Nagyon szép, amjrbTisinarrtiszteletes urj apám is tanár volt. Mindig bámultam, hc/fy akkora tudással sosem támadt kedve könyvet Írni. A halhatatlanságba kapaszkodni. Az óráira készült, többet, mint én az egyetemi óráimra, játékdélutánokat, tanulmányi kirándulásokat szervezett, Aki nyolc évet járt nála, minden pesti múzeumot, minden magyarországi várat ismert, Olaszországba, Konstantinápolyba is elvitte őket,|Nem értettem, hogy lehet egy ember ilyen önzetlen. Mindent odaadta a tanítványainak. Ma már értem: & lelket gyűjtött. Mert a közösségi munka, az ilyen is, mint a tiszteletes űré, lélekkel jutalmaz. Nagy, szellős. minden ^szépnek átjárható lélekkel; az én dohától tiszta

lesz tőle a lélek ... \__ ,, r ( i-------\ ját^J~ )

Sokszor röstellem magam Jhogy olyan komolyan

/

veszik, amire mi megtamthatjuk őket.

p|pv.f.nn....<. 11 ...................... |

■m»g, 'Cuiiibiüül'JüiuulL Mmli iiii nkflt» A kiír

Sántha:

Ágnes: