Kincses Károly: A színház a fénykép. A 200 éves magyar színjátszás és a 151 éves magyar fotográfia közös történetéből (Budapest, 1990)

III. Magnézium villan a színpadon

24 Rekonstruáló fényképek a színházakban (1900 k.-1960-as évek k.)

Azok mellett, akik egyidőben művelték a két, teljesen eltérő színházi fényképezési stílust, akadtak, akik csak az egyik vagy a másik mellett kötelezték el magukat. Továbbra is működött Angelo, aki még a harmincas években is ontotta műtermi színészfotóit, de már kevesbb invencióval, eredetiséggel, mint indulásakor. A műtermi fényképészek közé tartozott még Strelisky, majd halála után a Strelisky utóda néven működő Halmi (Horovitz) Béla, Gaiduschek Erzsi, az Erzsébet tér 3-ban, akiről egy kiállítás kapcsán így írtak:

„... Gaiduschek a finom és halk tónusok mestere, vérbeli fotóművész, akinek képeiben a tartalom óriási technikai tudással párosul. Minden képe egyénien stílusos, egyes tanulmányai szinte rézkarcszerűen hatnak. Külön szenzációja a kiállításának az a három arcképtanulmány, melyet Paulay Erzsiről, Fedák Sáriról, Gombaszögi Fridáról készített a Gaiduschek-műterem." (25.) Gaiduschek mellett Magyar Erzsi műterméből kerültek ki a kor legigényesebb művészportréi. Kiállításokon sok sikert ért el pigmentképeivel, különösen Hollay Kamilla és Petrovics Szvetiszláv portréi sikerültek.

Székely Aladárnak nemcsak Ady-portréi voltak nevezetesek. Újházy Edéről, Szamossy Elzáról, Ambrus Zoltánról is őrzünk kvalitásos fotókat tőle. A másik típusba tartozott például Vasadi Ottó, aki párizsi tartózkodása során leste el az ottani színházi lapokból az úgynevezett öltözői fotókat. „... Merész az a fotóriporter, aki két felvonás között betolakszik az ünnepelt primadonna öltözőjébe, hogy a zselatinos üveglemez meg egy kis magnézium segítségével - a közönség számára feltárjon egyet-mást az ottani rejtelmekből. . . Nem egyszer ijedten fedtem le hűséges Goerz-Anschützöm mindent észrevevő lencséjét, nehogy túlságos buzgalmában olyasmit is meglásson, amihez egy jól nevelt fotóriporter masinának semmi köze nincsen..." (26.)

Riportos színészfotók, előadási jeleneteket rekonstruáló képek és teljes színpadképek, díszletfotók készültek Alexy és ifj. Alexy közreműködésével. Érdekes módon semmi észrevehető különbség nincs az apa vagy a fia által készített képeken, sem tematikailag, sem technikailag.

Attems Lyvia grófnő 1916-ban lefényképezte a Csárdáskirálynő előadását a szélső páholyok egyikéből, s meglepetésként elküldte az előadás szereplőinek. Ennek kapcsán született egy cikkecske, mely úgy ünnepli a grófnő tettét, mint az első, előadás közben, nem beállított jeleneteket reprodukáló színházi fényképezést.

.....A színpadi fotografálás a legnehezebb probléma. Világítás a lehető legrosszabb, mert a villanyfény pillanatfelvételre alig alkalmas, hosszabb exponálásra pedig nincs idő. Külföldi színházak fotografálási próbái nálunk nincsenek bevezetve, a színpadi felvételek így a premierek vagy a főpróbák felvonás közeiben történhetnek csak.

Előadás közben pedig egyáltalán nem fényképeztek még nálunk. Attems grófnő