Kincses Károly: A színház a fénykép. A 200 éves magyar színjátszás és a 151 éves magyar fotográfia közös történetéből (Budapest, 1990)

III. Magnézium villan a színpadon

Rekonstruáló fényképek a színházakban (1900 k.-1960-as évek k.) 23

hol a „szolgálati időm emlékére" feliarat alatt a festett, fess katona törzsére ragasztották a leszerelő katona kivágott fejképét.

. . És különösen a művészek és művésznők ostromolták megrendeléseikkel Amster mestert, az ismert szinészfotográfust, aki feltalálta az eleven Joly Jokert. Gózon Gyula például egyszerre két eleven Jokert készíttetett. Az egyikre feleségének Berky Lilinek a fejét ragasztatta, a másikra Honthy Hannáét. Elképzelhető a hölgyek meglepetése, mikor a „Nászéjszaka" szüneteiben a társalgóban römizve kihúzták a pakliból saját Joker-képmásukat. Az elmúlt héten többek között a következők készítették el a saját arcképeikkel ellátott Jokert: Faludi Sándor, a Fővárosi Operettszínház igazgatója, Salamon Béla, Radó Sándor, Boross Géza, Kabos Gyula, Dénes Oszkár, Somogyi Nusi, Vaály Ilona és Zilahy Irén. . (23.)

Amster volt az, aki felajánlotta a színházi lapokon keresztül a műkedvelő színjátszó társulatoknak, hogy minden budapesti és környéki előadásukra elmegy, vagy elküldi segédjét, s ingyen felvételt készít, amelyből egy nagyított kópiát, szintén ingyen az előadást rendező egyesületnek ajándékoz, továbbá garantálja a fényképész, hogy a kép megjelenik a Színházi Életben is.

..... A Műkedvelő Szövetség ezúton kéri az egyesületeket, hogy előadásaik

helyét és idejét 3-4 nappal jelentsék be a szövetségnél, (Erzsébet körút 43. II. emelet) hogy az Amster-müteremnél intézkedhessünk. . (24.)

Mi volt ebben az üzlet? Egy ingyen felvétel, ingyen nagyítás. . ., - amit persze rögtön kifizet a lap megjelenésekor, s amint megjelenik a kép, egyrészt minden rajtalevő megveszi az újságot, másrészt rendel egyet vagy többet a képből. . . Ki volt ez találva. Mindenki jól járt.

A színpadon készült, „olyan, mintha az előadást látnám" képek nagy mestere volt Mészöly László is, aki egy időben, Papphoz, Amsterhez, Vasadi Ottóhoz, Altmayer Istvánhoz hasonlóan a Színházi Élet fotóriportereként működött. Azt írja róla egy 1922-es, a lap készüléséről szóló cikk, hogy olyan fényképész ő, aki reggeltől másnap reggelig tud dolgozni a lap érdekében. Egyik hóna alatt a gép, a másik alatt a reflektor, és így lohol színházról színházra, riportról riportra. Közben arra is jut ideje, hogy „pazar előkelőséggel" berendezett műtermében fotografálja premierek után a színdarabokat.

Látjuk ugye, hogy még ekkor is békésen él és működik egymás mellett (sokszor ugyanannál a fényképésznél) a két stílus, azaz a „műtermi sztárfényképezés", ahol a színész alakja, jelmeze, illetve az általa formált alak volt csak a fontos, valamint az a színpadi felvétel, ahol az eredeti helyszínen tesz úgy a szereplő, mintha játszana. Mészöly mellett Labori Mikló a másik a huszas években, aki párhuzamosan készített műtermi és színpadi felvételeket. Laborit úgy tartották nyilván, mint a legudvarisabb színházi fényképészt, akinek műtermében mindig virág és bonbon várta a színésznőket és konyak a színészeket.