Kincses Károly: A színház a fénykép. A 200 éves magyar színjátszás és a 151 éves magyar fotográfia közös történetéből (Budapest, 1990)
II. A színház a műterembe megy
12 Színészek vizitkártyákon, kabinetportrékon és levelezőlapokon (1860 k.-1910 k.) Az óriási türelemmel és szakértelemmel összeállított képen többek között Blaha Lujzát, Vidor Pált, Küry Klárát, Hegyi Arankát, Szirmai Imrét, Kassai Vidort is felfedezhetjük. „Az első országos kiállítás, ahol a fényképészetnek is külön tere volt az ipari termékek között, körülbelül egybeesett azzal az idővel, amikor Pálmay Ilka a Rip van Winkle második felvonásában felvette a kék hegyek szellemének híres trikóját. Ez a merészség akkor valóságos forradalomnak számított. Strelisky, aki nemcsak igen ízléses, hanem merész művészember is ... a kiállításra olyan gyűjteményt küldött be, hogy a zsűri nem is akarta a publikum elé engedni a kollekcióját, amelynek két legpompásabb darabja Pálmay Ilka és Vidor Pálné képe volt egy-egy trikós szerepben. A végén Strelisky győzött, a képeket kiállították, s a kiállítás megnyitása után a Neuss Wiener Tagblatt tárcát írt a magyar színházi fényképezésről... Ma már túl van ilyen forradalmakon a színházi fényképezés. Minden ngyobb újdonságnál megjelenik a színházi fekete táblán ez a felhívás: „Holnap délelőtt 10 órakor fotografálásl". És másnap már nyolc órakor egy óriási stráfszekér jelenik meg a műterem előtt. Kosztümöket hoz, sőt olyan díszletdarabokat is, amelyek a darab egy-egy jelenetét karakterizálják. A díszleteket felállítják, a rengeteg kosztümöt kikészítik az öltözőkben... Mikor aztán együtt van mindenki, a színházi rendező segítségével felállítják a csoportokat és beigazítják az egyes szereplők attitűdjeit. Mivel ilyenkor mintegy száz felvétel készül, a munka eltart délután három óráig is. A végén már vidáman konyakoznak a színháziak és az általános vidámság közepette a tréfás jux-képek is készülnek, amelyek persze nem kerülnek a publikum elé. A felvételekből a színház igazgatósága választ ki húszat. Ezekből egyméteres nagyítás készül a foyer díszítésére és reklámcélokra. A többi képekből pedig egész kocsirakománnyal csinál kabinetképeket a műterem. . ." (5.) Ebből - s az ezután következő idézetből - kiderül néhány sajátossága a korabeli színházi fényképezésnek. Színházi fotót csak és kizárólag a fényképész műteremében készítettek akkoriban. A darabban használt jelmezekkel, kellékekkel együtt a darab teljes szereplőgárdája felvonult, öltöztetőkkel, fodrászokkal és az előadás létrehozásához szükséges teljes segédszemélyzettel. A fényképezett jeleneteket, a beállásokat, pózokat a színész, a darab rendezője és a fényképész közösen állították be, melynek eredményeként egy sajátságos kép jött létre, mely utalt ugyan a színészre, a darabbéli szerepére, a korabeli színészi gesztuskészletre. . . de semmiképp sem tekinthető a megvalósult előadás valamiféle dokumentumának. „Szombaton este volt a »Farsang« első előadása a Vígszínházban, vasárnap este volt a »Farsang« második előadása a Vígszínházban és hétfőn délben tizenkettőkor volt a »Farsang« harmadik előadása a Dorottya utcában.
