Magyar bábtörténet. A Magyar Színházi Intézet kiállítása, Kiscelli Múzeum, 1988. december 6 - 1989. február 1. (Budapest, 1990)
Az ötvenes évektől a vidéken működő, városi és megyei bábszínházak elsorvadtak a centralizálás nyomán, az Állami Bábszínházra pedig fokozott teher hárult. 1958-tól országos hatókörrel az egyetlen hivatásos bábszínház lett az országban. A kísérletező kedvéről, nagy közönségsikereiről híres Győri Bábszínház megszűnése után színészei, tervezőművészei az Állami Bábszínházhoz kerültek. A tervezők és rendezők első nagy nemzedéke Szilágyi Dezső koncepciója nyomán a felnőtt közönséget is végleg meghódította: a zenei bábszínháznak olyan, atündérit a groteszkkel ötvöző világát teremtette meg, melynek sikere napjainkig hat. A bábszínház bábszínészképző stúdióban neveli az utánpótlást. A hatvanas években a hivatásos színházzal párhuzamosan olyan amatőr csoportok tűntek fel, mint a békéscsabai Napsugár, a budapesti Auróra munkáját folytató Astra, vagy az azóta már hivatásos színházi tagozatként működő pécsi Bóbita, az egri Harlekin, a kecskeméti Ciróka. Az elmúlt negyven esztendő történeti szempontból még nem igazán áttekinthető. De bizonyos, hogy a bábjáték megújulása korunkra is jellemző. Nagy lendületet hozott egy-egy külföldi vendég játéka: Obrazcov, a csehszlovák bábosok szereplése, a nemzetközi bábfesztiválok, melyek nem véletlenül kristályosodtak ki Békéscsaba és Pécs körül. A Televízió és a bábfilm is óriási nevelő tényező: észrevétlenül szerettetik meg a bábok világát felnőttel-gyerekkel egyaránt. A bábtörténet emlékeit, dokumentumai hazánkban a Magyar Színházi Intézet Bábtörténeti Gyűjteménye őrzi. Mészáros Emőke MSZI Nyomda
