Kovács Gábor (szerk.): Paletta 1988. Válogatás gyermekdarabok szinopszisaiból (Budapest, 1988)
Magyar darabok
A hozzá fűződő, s vele kapcsolatban kialakult viszonyrendszerek pontos látleletei a kislány sorsát irányító felnőtt világnak. Tömörségükben is jól árnyalt típusokkal találkozunk; Valika a felszínes érzelmű, értelmű asszisztensnő, a magányába belefáradt Anya, a fiatal szeretőjéért rajongó családapa alakjaiban. "Társadalmi tabló", melyre hősünk rövid időre mint az "Áldozat" kerül fel, ám a feszültség nem tart soká. Vagy mégis? Beszélhetünk-e valódi "happy er|d"-ről, ha a megérdemelt elismerés helyett csak egy amolyan "na jól van nem haragszunk" megbocsájtást látunk? Helyükön vannak-e ott az értékek, ahol egy könnyed hazugság elfedhet mindent; érdemet, vétket egyaránt? x Zsófit egyedül neveli - a magányosságába már megtört - édesanyja, aki épp munkaköri áthelyezés előtt áll. Tudományos kutatóból nevelővé kell viszszalépnie. Az asszony feszült hangulata gyakran zárkózott és magányosan maradt kislányán csapódik le. Zsófi életéből - apja elvesztése óta - hiányzik a biztos pont. A szívbeteg orvos saját rendelőjében bukott az asztalra, utolsó szavait - egy Zsófiának szánt üzenetet -, csak az épp ekkor vizsgált beteg, "Zsábás" hallhatta. A kislány miután megtudja ezt, az ismeretlen öreg keresésére indul, hogy általa átvehesse az apai "hagyatékot". Hamarosan meg is találja a zsémbes öregembert, aki nem más, mint az iskola portása. Pongrácz éppen lábtöréssel fekszik otthon, mikor Zsófi rátalál. A kislány előbb egy félreértés és félénksége miatt, de később már segíteni akarásból, apjára emlékeztető felelősségérzetből ápolja a beteget. Nem változtat ezen, sem az öreg ríkató durvasága, sem az a véletlen, melynek kapcsán kiderül, hogy Pongrácz semmit sem értett az orvos végső szavaiból. Zsókának nincs ideje keseregni az Apához fűződő utolsó fogódzó elvesztésén. Barátnőjétől, Dórától megtudja, hogy annak nénje - egyben nevelője - Viki disszidálni akar. Magával vinné - de Bécsben várhatóan elhagyná - Haller Kálmánt, Zsófi nagybátyját, aki családos ember. Zsófi legfőbb célja ezután, hogy megakadályozza a szökést, s a Haller család széthullását. Jobb megoldás híján Haller munkahelyének, az Éremmúzeumnak a páncélszobájába zárja a férfit. Az emigrálási szándék így meghiúsul, és titokban marad, a kislánynak
