Kovács Gábor (szerk.): Paletta 1988. Válogatás gyermekdarabok szinopszisaiból (Budapest, 1988)

Magyar darabok

Az erőszakos parancsnok a vezetést akarja megkaparintani, az ám, de hol a ve zetés? Biztosan eldugták valahová - véli Lipót Spenótékra Idő apó is megharagszik, ezért gondol egyet és megáll. Az elnémult és megmerevedett birodalmat a muzsikálva bevonuló játékok keltik életre. Megkezdődik így a vezetésért dúló küzdelem, mégpedig az "adj király katonát" játék keretei között. Kamarambóék mindenkit magukhoz ragadnak, a parancsnok legyőzötten marad magá ra. A boldog győztesek örömükben őt sem büntetik, sőt a vezetésre vágyakozó Lipótnak adják a karmesteri pálcát, amivel eztán kedvére dirigálhat. A felhangzó zene visszhangzó is egyben. Visszhangjában visszahívja a játékokat, vissza ahonnan eljöttek, s ahol hiányoznak "némelyeknek". Vissza volt gazdáikhoz.

De hogyan lehetne egyszerre eljutni mindenhová? Játékországban ez nem nagy gond; szerkesztenek hát egy mindenfelé lépegető propelleres herkentyűt, (netán izét). Együtt csinálják, ki-ki beleépíti a sajátját.

Most már indulhatnak; együtt.