Kovács Gábor (szerk.): Paletta 1988. Válogatás gyermekdarabok szinopszisaiból (Budapest, 1988)

Magyar darabok

négy, s tartalmilag, dramaturgiailag pontosan motivált songban hozza színpadra a zenét. Nem illusztráló vagy aláfestő jelenséggé szorítja le, hanem az alkotói szemlélet; (a zene mint közös játék és produkció, ugyanakkor az egyéni kiteljesedés lehetősége) elsőfokú kifejezőjeként, szerves dramaturgiai

elemmé emeli. A magával ragadó szöveg pedig számtalan szcenikai ötletet kínál.

x

Kamarambó a senki fia, egy nagy gonddal varrt rongybaba. Megunt játék, akit durcás gazdája, Lenke a sarokba hajított egykor, egy kerekét vesztett teherautó s Billent Elek közé. Mit tehetett mást, elindult a remélt boldogság hazája, Játékország felé. "Mindig csak egyenesen"; adta meg az irányt Billent Elek, kinek bátorsága ugyan nincs, de ettől még lehet neki például ... igaza. Játékország felé igyekezvén téved Kamarambó a Kétségek földjére, hol Szalvétára, a játéklányra akad. Segít kimászni újdonsült pajtásának a kádnyi mély kétségből, amibe a lány beleesett. Vonzalmuk kölcsönös, sőt Kamarambó még a szeles Szél mérgében elvesztett fejét is hajlandó visszaadni tulajdonosának; csakhogy imponáljon. Már mennének tovább, mikor a színre csörtet Énamén, a sakktáblák rettegett patása. Egy izgalmas játszmában áldozta őt fel könynyedén egykori gazdája. Hárman indulnak hát Játékországot keresni, de előbb Pamutmajomra találnak rá. Ő egyfelől a tigrisek, s vadászok elől menekülve, másfelől az áhított banánhalmaz után sóvárogva keresi a boldog birodalmat. Csatlakozik hozzájuk még Korcsa a kutya, s a nagynehezen vándorlásra merészkedett Billent Elek is. Valamennyiüket sarokba vágta valahol valaki; egy gyerek, aki már - a felnőttekhez "illően" - megunta játékait, s a meséket.

Az elhagyatottságukban egymáshoz sodródott játékok a muzsika szépségeiben találják meg a közös hangot, a keresett és hiányolt értékeiket (álmokat, bátorságot, vagy épp néhány kiló banánt).

De nem ők az egyedüliek, akik Játékországot keresik. Ide tart a sok zöldséget összezagyváló Spenót Lipót, és a díszes kompániája (Fajankó, Lépfene) is. Repülővel érkeznek, s bár az üveghegynek ütközve landolásuk némileg kényelmetlen, megelőzik mégis Kamarambóékat.

“9 -