Kovács Gábor (szerk.): Paletta 1988. Válogatás gyermekdarabok szinopszisaiból (Budapest, 1988)
Magyar darabok
sebb meglepetés. "Nahát, az én időmben..." - jegyzi meg nagyapa, majd egysze rűen leparancsolják vacsorázni. Itt mindenki magával van elfoglalva. Apát legfeljebb a tévéhíradó érdekli, nagyapa csak szemüvegét kutatja folyton, anya pedig belefásult már rég a háztartás plusz műszakjába. Nem egymás mellett, hanem egymás mellé élnek. Mindenki sértetten hallgat; esznek. Samu hazajött az iskolából. Tornaórán felsétált a plafonra, ám a gyermeki lélek rezdüléseire oly érzékeny pedagógus - ismertebb nevén Bibircsók, a tornatanár - rögvest kioktatta, hogy a plafonon nem úgy kell járni,ahogy azt 6 teszi. Ha már fláncol,legalább úgy csinálná ahogy kell. Most mi lesz? kérdi Pufi. Ezek után lehet, hogy Bibircsók plafonsétát követel majd mindenkitől?! Felelőtlen alak ez a Samu, de hát régebben - erről az őrsi napló is tanúskodik - sem volt az a kimondott közösségi szellem. Most meg csak röpdös az osztályba, s nem tanul semmit. De nem csak Samu furcsa lény e családban, hiszen megtudjuk, hogy az ősök is le-legyőzögették a nehézségi erőt. Apa 250 cm-t ugrott magasban, nagyapa pedig távolugrásban volt titkos világcsúcstartó. Szörnyű lenne - így nagyapa -, ha neked is át kéne élned, amit nekem kellett hajdanán. Orvoshoz viszik tehát a fiút. A pszichiáter azonban tehetetlen. Foglalkozzanak többet a gyerekkel - javasolja -, talán elmúlnak képzelődései. Ezután foglalkoznak vele, ha nem is a szülők, de az általuk felkért tornatanárnő alapos munkát végez. Samu nemhogy repülni nem képes, de jártányi ere je sincs már. A tanárnő azonban elégedetlen az eredménnyel, most hogy leszok tatta az össze-vissza "bravúroskodásról", a szép repülésre tanítaná a fiút. De Samuban már megfulladt a tehetség; képtelen a repülésre. Akár egy hajdani aszkéta, egy hétig gubbaszt étlen-szomjan a csilláron Apa egy hétvégi kirándulás ígéretével csalja le végül fiát. A közös kiránduláson pedig felfedi élete titkát; hogy lemondott csodás képességéről, csakhogy beilleszkedhessen a sorba. Lemondott, mégpedig egészen, elrejtette egykori tehetségét, titkolta önmaga előtt is. De lemondott egykor a nagypapa, s most Samu is erre kényszerül. A család, ezek az öntagadó talentumok vissza vonhatatlanul beleszürkülnek környezetükbe. Az álombéli önfeledt ugrálás, I
